Galambos István versei

Isten-keresés

"Istent sohasem látta senki"
- hitetleneknek azt jelenti,
hogy nem is létezik -
miközben megjegyzik:
nyomára lelt volna valaki.

Megkopott, elfáradt szerkezet -
műszerek matatják testemet.
Bajomat keresik,
de lelkem nem lelik...
pedig néha Istent rejteget.
 

Álomra várva

Már éjszaka, s izzadok ágyamon - ez kín
- bús szívemen izzik a nappali szenny -
kinn Éj ura-vándora les be barátin,
de ablaki függönyöm elfedi ezt.

Még kerget a sok fura gondolat engem,
ám én Uram érzi a vágyaimat:
Védj, Istenem, óvd hitem, űzd el a vétkem,
imám idekéri az Angyalodat.

Midőn kis időre megérkezik őrzőm,
elszunnyadok - élem az álmaimat -
így tisztul a lelkem a tegnapi szennytől
- s már Ég Ura fényezi ablakomat.
 

Öröklétről - anapesztikusan

Azt mondja - ki elveti - nincs örök élet,
mert megszületünk, meg elér a halál -
csak ennyi az emberi lét neki ... téved,
hogy úgy hiszi élete semmibe száll.

Most még titok az, mikor ér el a végzet
és nálam a semmi elég zavaró,
mert nem lehet ennyi a lét - az a téves,
ne hidd, hogy a lelked a porba való...

Már sír, nagy a bánata, szűköl a testem
és hervad - a tagjai roskatagok,
rejtelmes az út, mire készül a lelkem -
s tán’ fény - vagy a tűz heve tisztogat ott...

Én azt hiszem, életem egykor örök lesz,
mert bízom az Úrban - az Ő szava szent!