2024.04.20., szombat - Tivadar napja
search

Őszi Olívia kisprózái

Szösszenetek, Szabad asszociációk, melyeknek minden szava számít

 

 

 

Az idő múlása / 2020

 

Ültem a patak mentén és megláttam az idő múlását!  Elbámultam a Cuha fodrozódásában az erdő tükrét, mely vibrált, rezgett és sosem adta vissza ugyanazt a képet. Halovány utánzata volt az eredetinek, vagy! igazabb volt, mint az erdő képe, mert láthatóvá tette a folyton-változást, azzal az apró felszíni fodrozódással, mely időtlenül átalakulásban tartotta a tükörképét. Aztán ezzel párhuzamosan néztem a felszínen úszó lehullott falaveleket. Egymásra vetült az idő és a tárgyi világ. (Idő, mint haladó levelek, tárgyi világ, mint tükörkép.) Ezen el lehet révedni.

 

 

Szabad asszociáció egy sör mellett a Balaton 2017

Udvarló nélkül

 

 

az alma messze esett a fájától, mert elfújta  a szél, ami a meterológusok figyelmeztetése nélkül érintette Kubai termesztőket, ezért a szomszédos falukból jövő munkásasszonyok szoknyáját a pipázó férfiak szeme láttára és nagy örömükre is megtáncoltatta, valójában annyira önálló életre keltek a fodrok, hogy ha nézték volna a BBC aznapi híradását, ami amúgy megint egy eltűnt papírcsónakról szólt a Bermuda triangulumban bár ősanyáink még Spanyolországban és Koreában is azt tanították a kevenc unokáknak, hogy a hírhedt triangulumba csak hippiszínű nemzetszaga azaz szava csak közel van egymáshoz e két karakter és minden ujjam mint mindegyik személyiségem egyeduralkodó pózra vágyik, és ez a szó át is vezet bennünket a mármár juvenilis tollakat levedlő csak fantáziákkal s be nem teljesült vágyakkal etetett bagolyfalkámhoz, akiket legszívesebben szétszedetnék mondjuk egy lovászfiúval, de mindegy kivel csak tudjon azaz dugjon turbolyamagokat a hátsó kertembe mert egy petrezselyem árus leánynak szüksége lesz ráhogy profilt váltson és egy márkit lenyűgözzön mint hajdan aki kitaláta ezt a szót aki megbéklyózta  a lovait a nyűggel ami csomót jelentett miközben kipróbálta a soproni bodzás duhajt

 

 

 

Udvarlás 2020

 

békésen Gaia szőnyegén legelésztem ameddig pókróccal közeledett felém nyilván hogy rámdobja nem is értettem miért hiszen is Ő egy ló igaz nem vad hanem udvari de úgy éreztem hirtelen megnyűgöződtem erre megijedtem mea culpa nem elég nekem az akol kéremszépen bár tudom a szőnyegek mindig is központi helyet foglalnak el az ember életében innen kezdődött minden magam sem tudom gyorsegymásutánságban mint Luca széke zajló zúgó búgó füstölő csikorgó szövőszék lehet hogy Pénelopé módban rákjárással előre és vissza vissza és előre vagy akár lehet belőle egy végtelen hosszú vörös? kipu? szőnyeg is amin lépdelni szökellni lehet futni rohanni loholni egymást elkapni harapni fogni játszani birkózni mittudomisén aztán lehet kibontakozik egy megőrülök érted megőrülök tőled történet vagy csak érted érted érted.., érted. de ezt a pókrócistát nem ismerem lehet modernkori Aladdin vagy lélek suttogó /pengető/játszó ennek tűnik mostanság szóval a csomók a 4 bokáim köré kerültek úgy néztem de nem láttam lenyűgöződtem kéremszépen  be szép is a magyar etimológia adjunk hálát Bárdosi Vilmosnak no nem a Körtének  de ezek nem ám kenderkötélből készült nyűgök hanem elasztikusan a végtelenbenyúló lélekhálóból valók veszélyesen beleragadok mint a Gaian levő Gaján inkább összeolvadnék vele megeszem mert dúskál a jóban de beüt a ménkő! Pandora sekrestyéje ja nem szelencéje akkor meg inkább gyújtsa fel az ember