Válogatás a Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium diákjainak verseiből

 

Hegedüs Lilla: Álmodozó lélek

Az eső arcomat mossa.
Mégis minden száraz.
Hajamat szellő libbenti meg.
Mégis: csak szélcsend.
Napfény melegíti bőröm.
Mégis éjszaka van.
Tömeg van körülöttem.
Mégis egyedül vagyok.
Egy dallam cseng fülemben.
Mégis minden csendes.
Fények suhannak el mellettem.
Mégis mozdulatlan vagyok.
Ezernyi helyen járok.
Mégis itt vagyok.
Ezernyi ember vagyok.
Mégis csak én vagyok.
Magam.

 

Purger Anna: Kémia

Oly kék volt szívünk, mint a lakmusz,
Majd vörösre festődött láthatatlanul.
Te bronzod és én klorofillom atomjai
Eggyé váltak valamiféle kötéssel.
Talán kovalens, ionos, fémes…
Ah, de mit is számít ez!
Mindenképpen féktelen érzelemmel
Mágnesként csapódtunk egymás szívébe.

 

 

Tatár Zsófia: Félreértett szavak bája

 

S lám, esőbe áztatott moraj hullik le ajkaidról,
Mikor az alkony mégcsak inteni készül.
Várok. Várom.

Halk villanás, s mintha lava-Amazonas folyna 
Kasul az Ég felső tengerén.
Lehelletkönnyen szakad szerte meg szét,
Hogy beférkőzzön
Egy elvesztnek vélt, s azzá élt,
Visszhangzó bőr-kéreg alá.

Innen nem messze, e kihalt rengetegben
Karamella s patak-mázas a mennybolt.
Elselymesedő takarásban ott vagy sötét paca, folt.

Én.

Nem olvadhatnék én is köddé,
Hogy feledjem a halandóság homályát?
 

 

Végh Nina: Éjjel Látlak

Szeretném, ha rólam szólna, 
Minden álmod, szóról szóra. 
Látni akarj, s hogy érezz, 
Hogy velem tudd, ez az élet. 
Érints, ha kedved tartja, 
Bőröm perzsel, s csókod ontja. 
Dehogy ontja, éget-éget, 
Harcolj, nem tűröm a vereséget. 
Illat átjár, tüdőm telik, 
Ezt éreztem, s érzem megint. 
Hajad puha, cirógatom, 
Végre itt vagy, "szia" súgom. 
Mellkasod milyen kényelmes, 
Szíved hallom, leleményes. 
Enyém is szól, dobb, dobb, dobb, 
Vajon érzed? Ott dobog. 
Néked szól, téged szeret, 
Miattad van, s el nem ereszt. 
Karod átfog, ölelj még, 
Kell ez a perc, ne menj még! 
De jaj!
Hajnal virrad, madár dalol, 
Nyitod szemed, s ő már sehol. 
Keresed, mind hiába, 
Ment a Holddal, messzi tájra. 
Beköltözött szívedbe, 
S ő nem engedett övébe. 
Bolond voltál, megint-megint, 
Szereted, ki rád nem tekint.
Minden reggel hűlt hely fogad,
S nélküle élsz bús napokat, 
Este várod, hátha eljön, 
S végül, újra köszön, 
Itt van. 
Eljött.

 

 

Illusztráció: Gránicz Hanga