Végh Liza versei

 

Illúzió 

 

Tükörképed gyermeki,

Mosolyodat majd megleli,

Ki mindig mögötted áll,

Napjaid múló határánál.

 

A játék, oly reményteli,

Örömét benne felfedezi,

Ki mindig mögötted áll,

Napjaid múló határánál.

 

A szemelyiség úgy egyedi,

Ha a bizalmat el nem veheti,

Ki mindig mögötted áll,

Napjaid múló határánál.

 

Az életről tanulni akkor jó,

Létezik dallam mi arról szól,

Ki mindig mögötted áll,

Napjaid múló határánál.

 

Fejlődni és változni érdemes,

Világod ettől lesz érdekes,

Ki mindig mögötted áll,

Napjaid múló határánál.

 

Önállósult tévedésed,

Segíti a túlélésed,

Ki mindig mögötted áll,

Napjaid múló határánál.

 

Könnyeid felhőkből dőlnek,

Szíved húrja erőssé tesz,

Ki mindig mögötted áll,

Napjaid múló határánál.

 

Árnyékod néma illúzió,

Öregedésre nem hajlandó,

Ki mindig mögötted áll,

Napjaid múló határánál.

 

Búcsúzkodni bár ne kéne,

Örök léted teremtménye,

Ki mindig mögötted állt,

Napjaid elmúlt határánál.

 

 

K.A.T.T. 

 

K.ilátástalan a gyász,

A.karatlanul is fáj,

T.emető rabjaként élnek,

T.ovább kéne, hogy lépjek.

 

K.inek a drog parancsol,

A.kár a lehetetlenre kapcsol,

T.eremtő éneke szól,

T.alán hitetlen a pokol.

 

K.arcos villámok zengnek,

A.latta viharos szeleknek,

T.átongó lyuk a szívben,

T.itkon segítséget kérlel.

 

K.ap is megnyugvást eleget,

A. mocskos porból feléled,

T.enni kell azért, hogy élj,

T.udatosan boldog legyél.