A brémai kritikusok

 

Szereplők:

Öreg Sanyi – Kutya: Hatvan év körüli

Szürke Mihály – Szamár: Ötvenes

Ilus néni – Cica: Hatvan év körüli

Márton – Kakas: Negyvenes

Elma: Negyvenes

Mihály: Huszonéves

 

 

 

ELSŐ JELENET

 

Öreg Sanyi : Hát úgy történt ez a dolog, hogy a feleségem eladta a Ford Mondeót, el a házamat, és elment Hargita megyébe. Én itt dolgoztam, de ezek átvertek minket sok ezer forinttal. Én voltam a hibás, mert ismerek mindenkit, és csak ezer forintot vettem ki, s bent hagytam a többit, jön a karácsony, gondoltam, veszek nekik ezt-azt, de már nagyok. Az egyik Münchenben van, a másik pásztor, hát hitgyülekezetes, én meg abba nem állok be, mert én nem szeretem azokat az embereket, akik ájulnak el csak úgy.  Én hiszni hiszek, egy van csak a világon, erősen szeretem a Jóistent, nem rossz néven, jó néven segít. És ahol ő ott van a fiamnak, rám már nincs is szükség, ugye. Emlékszem, kérdeztem én a fiamat, hogy kellek-e, maradjak-e, de ő mindig csak megvonta a vállát, és annyit mondott, hogy menjen csak papa, ha akar. Nem akartam, de hát, no, nincs mit tenni. Ugye, most kint aludtunk az utcán, az árkád alatt, aztán bementünk a szállóra, hárman vagyunk. Az ember normálisan, civilizáltan viselkedik, nem kell azt firtatni, de vettünk lakatokat a szekrényre, mert sose lehet tudni, vannak hiénák ott is.

Ha lássák, hogy nincsen ott az ember, akkor ellopják, amid van. Ez történik. 45 éves koromban eljöttem nyugdíjba, de sok pénz van nekem a kártyámon, bizony mondom, a lányomnál van, a pénzügynél dolgozik, írtam egy felhatalmazást, így megy minden a kártyámra. Csak haza kell mennem Erdélybe. Én erdélyi vagyok, nem itteni, én Aradon születtem, élünk, hát élünk, a feleségemmel sem vagyunk elválva. Én megadom a titulát. 15 osztályom van. Elvégeztem a líceumot, elmentem szakiskolába, engem a szüleim úgy neveltek, hogy mindenkinek szépen köszönjél, nem baj, ha nem ismered, add meg a titulát, a tisztességet, úgy mondják. Engem szeretnek. Nem csak az emberek, a nyomozók is. Nekik kellenek az információim. Már messziről szalutálnak, mert rendőrtiszt voltam tizenhét évig. Benne vagyok a gépbe. Tudják, hogy velem mi a helyzet. Rám támaszkodhatnak. De én szállón vagyok. Most vége a kinn alvásnak. Mi már tudjuk. Én nem kérem senkitől sem a tíz forintot, a húsz forintot. Jönnek ide, hozzám, s adnak. Nem mondom nekik, hogy ne. Összecsukolgatom ezt a pénzt, felülök a Népligetben a buszra, s megyek Gyergyóba, de vissza is jövök, s hozom is vissza a hetven milliót, az érdekel engem. Mert a lányom nem mer elküldeni. Nem ám. Most vettem neki egy Ford Mondeót. Csak a papírt kell, hogy vigyem. Nagyon szép családom van nekem. A fiam is nagy hívő lett. Pásztor. Ott tartja a sok néninek a mesét.

A legjobb hely Erdély. Három lakásom van. Hargita megyébe az erdőbe mennék én mégis, csak kell vinnem sátrat. Fürödni is szoktam, van egy nőm Pesten, nem úgy, hogy van valami nagy kapcsolat köztünk, csak mondja, hogy gyere fel fürödni, azt jól van. Iluska a lelkem. Azelőtt mínuszokban aludtam, nem fáztam, hoztak takarót. Két telet átvészeltem. WC-re oda mentem le a Corvin aluljáróba, kétszáz forintot lepengettem. Én nem megyek bokorba, meg ilyenek. Kettős állampolgár leszek. Hetven millióm van. Megcsináltatom a kártyát, az igazolványomat. Van egy újságíró is, mondom a nevét, Mártonnak hívják, itt szokott az Aldi előtt állni, fedél nélküli ő is. Hasznosak ma az újságírók, igen hasznosak. Mártont ki akarják dobni a másik helyről, úgyhogy jön hozzánk, mellettem van egy ágy, üres, mondtam, hogy gyere.  Takarítónők is vannak, jó, hát kaját nem adnak, de nekem van mindig. Most is vettem paprikát, borsot, mert lehet főzni. Kotyvasztunk akkor levest, adtak nekünk laskát, hát elfogadtuk. A Márton nem rossz. Meséltem neki a Hargitáról. Kedves. Csak az a baj, hogy mondtam neki, hogy nehogy igyál, mert józanon kell bemenni. Oké, hogy megiszod, amit megiszol, de mértékkel. Hogy fogsz akkor írni? A Márton, az inni iszik. Onnan tudom, hogy mondja, hogy megy teázni. Újságíró. Sokat teázik. A verebek meg itt csiripelnek, jaj, nagyon szeretem a verebeket.

Madarak jelennek meg, leszállnak az ágakról, hatalmas verdeséssel széttépik az öreget, testrészeit széthordják, csak a ruhája marad meg a fatörzs tövében, a betonon. Ilus néni az öntözőkannával jön, meglocsolja a betont, a ruhát felveszi, gondosan összehajtogatja, a zsebéből elővesz egy marék magot, szétszórja, megöntözi, jön Márton kezében egy hajléktalan újsággal, azt tartja maga elé.

 

Ilus néni: Megmértem a múltkor.

Márton: Meg?

Ilus néni: Meg én.

Márton: Mennyi?

Ilus néni: Sok.

Márton: Tudtam. Mondtam, hogy ne mérje meg.

Ilus néni: De hát, ha már nem hallottam tőle?

Márton: Akkor nem hallott. Minek erőltetni. Nekem is volt egyszer, semmire se mentem vele.

Ilus néni: Én nem szeretek megijedni szentem.

Márton: Akkor ne mérje meg.

Ilus néni: Jól van.

Márton: Maradjon itt kint az Ilus néni, itt a jó levegőn. Nem kell a sok cúg.

Ilus néni: Azt mondják, hogy akinek magas, az még élhet sokáig.

Márton: Aki meg nem nézegeti folyton, annak szép napjai vannak addig, amíg vannak. Amikor meg már nincsenek, akkor nem lesz fölöslegesen ideges. Ilus néninek jobban kéne vigyáznia. Higgyen nekem. Mondja meg a lányának, hogy a vérnyomásmérőjét meg vigye vissza a valagába, vagy én mondom meg neki. De meg is írhatom. Abban nem lesz köszönet.

Ilus néni: Márton, Márton, mit olvas?

Márton: Semmit. Ezt csak fogom a kezemben.

Ilus néni: De milyen újság az?

Márton: Nincsen nekem most erre időm.

Ilus néni: Nincsen?

Márton: Mondom.

Ilus néni: Miért? Mi dolga?

Márton: Teázom.

(Márton el)

Ilus néni: (Öreg Sanyi ruhájából is magok szóródnak ki, Ilus néni öntözőkannával a kezében csak locsolgat, rágcsál tovább.) Csak a Manyi tudta őket jól nevelni. Meghálálták neki. Jól elaludt tőlük. Nem is kelt fel többet. Soha többet. Szép álom lehetett. Ki tudja, hol van most a Manyi. Virágot enni. Ezt a hülyeséget. Még szerencse, hogy itt az Öreg Sanyi nekünk.  Széthagyni ezt az áldott jó farmert, meg ezt a csinos galléros pólót. Nem baj, majd visszakapja egyszer.

(Jön Ilus néni lánya, az Elma.)

Elma: Jaj, anya, ne csináld már, hogy megint itt locsolgatsz. Hányszor szóltam neked, hogy így nem lehet rád vigyázni.

Ilus néni: Igen, mondtad már párszor.

Elma: Kerestelek a templomban is. Régen nem voltál ott, mondta az atya. A hit közösségét nem lehet ennyire elhanyagolni.

Ilus néni: Nincs kedvem hozzájuk.

Elma: Ez nem kedv kérdése anyu. Mit fognak így gondolni rólam szerinted? De végre megvagy. Mi bajod van neked tulajdonképpen?

Ilus néni: Kislányom.

Elma: Nem, nincs kislányom anyu.

Ilus néni: Akkor mi van ilyenkor?

Elma: Elma.

Ilus néni: Drága Elma.

Elma: Te nem szeretsz élni, anyu? Talán sokszor nem vagyok elég jó hozzád… De akkor is, ott hagyod a lakást tárva nyitva? Bemehet akárki! Én meg keresselek hiába? Nem bírom tovább.

Ilus néni: Akkor ne keress.

Elma: Ez nem így működik. A felekezet előtt mi nem vallhatunk szégyent. Olyan elegem van már ebből, hogy ezt is a szájadba kell rágnom.

Ilus néni: Elmuska, hagyd rám.

Elma: És hogy nézel ki? A múlt hétvégén, amikor itt voltam nálad, akkor is ez a pongyola volt rajtad. Te nem is fürdesz?

Ilus néni: De fürdök kislányom. Hoztad a köptetőt?

Elma: Mondtam, hogy ezt fejezd be. Ilyenkor én nem vagyok a kislányod.

Ilus néni: Hoztad, vagy nem hoztad?

Elma: Miért, már köhögsz is?

Ilus néni: Dehogy köhögök. Semmi bajom. Máshoz kell.

Elma: Arra nem jó.

Ilus néni: De jó.

Elma: Ez egy butaság anyu.

Ilus néni: Fáradt vagy, kislányom?

Elma: Nagyon.

Ilus néni: Főzök valamit.

Elma: Ne, hagyjad csak. Így is jönnek rám a kilók. Ezt se tőled örököltem.

Ilus néni: Hát, sajnos nem. De inkább máskor gyere vissza. Most nem érek rá. A köptetőmet akarom. Hozzál nekem köptetőt, jó? (Közelebb lép a lányához.)

Elma: Mitől vagy ilyen büdös? Kikkel járkálsz te itt össze?

Ilus néni: Az az én dolgom.

Elma: És ha fertőznek? Nem gondolsz bele?  A múltkor is rühes lettél. Nem emlékszel, hogy mennyit szenvedtünk?  A gyerek is vakarózhatott egyfolytában. Nem jöhet el hozzád többet. Ne is hívd. Menjünk hazafelé, amíg még szépen mondom.

Ilus néni: Most se mondod szépen.

Elma: Na, erre bezzeg van eszed, hogy visszabeszéljél nekem.

Ilus néni: Ne kiabálj az utcán!

Elma: Hát ki fizeti ki a villanyt, a gázt meg a közös költséget? Ki veszi meg az ACC-t meg a Valeriánát neked? Nem én? De ezt be is fejeztük. Veled nem lehet beszélni.

Ilus néni: De igenis lehet.

Elma: Nem értesz meg semmit. Kértelek, hogy ne mászkálj ki idegenek közé.

Ilus néni: Én nem mászkálok. Én kimegyek magamtól.

 Elma: Ezen most nevetnem kéne? Nem fogadsz szót. Csak mondod, mondod a magadét. De most én is megmondom a magamét. Hogy nekem ebből elegem van. Világos? Rohanjak utánad? Nem rohanok. Érted? Nem rohanok! Be foglak adni az öregek otthonába. Kész. Elérted. Magadnak köszönheted. Mentél volna többet az atyához. Nekem nincs már több kolonc a nyakamon, csak te. A te ágyneműdet kell beraknom a Volkswagen hátuljába, nem a piacról a zöldségeket, mert nem férnek be a rohadt zöldségek. Tudod? Te meg nem rakod be a mosógépbe magadtól a ruháidat. Nem rakod be, mert nem érdekel téged, hogy mi van velem. Csak magadra tudsz gondolni. Csak ezek a senkik érdekelnek, ezek a bűnözők. De tudod mit? Jó. Ennyit tudok mondani. Jó.

Ilus néni: Akkor jó.

Elma: Fáj tőled a fejem.

Ilus néni: Elhiszem, kincsem.

Elma: Nem vagyok a kincsed.

Ilus néni: Mikor lettél te ilyen, Elma?

Elma: Nem lettem én semmilyen. Vizes rajtad ez a ruha? Még csak az hiányzik, hogy járkálhassunk a klinikákra is.

Ilus néni: Csak a virágokra akartam, de máshová is ment.

Elma: Meg fogsz fázni, és bajod lesz nekem, és tudnod kell, hogy ez rajtam kívül senki másnak nem számít. Érted? Senki másra nem számíthatsz rajtam kívül. Eredj most már befelé.

(Ilus néni szó nélkül követi a lányát, aki kézen fogva húzza, de a kövek közül az utolsó pillanatban Sanyi ruháját begyűri a pongyolájába.)

 

 

 

 

MÁSODIK JELENET

 

Helyszín: Ugyanaz a beton rakás- Öreg Sanyi ruhája felmászik a beton rakás tetejére, és lassan a szereplő is előtűnik belőle.

Márton (Teásan érkezik): Elkaptak. Már megint elkaptak.

Öreg Sanyi: Kik, te?

Márton: Interjú. Megint az interjú. Mindig az interjú.

Öreg Sanyi: Mondtad, hogy a szállón vagy?

Márton: Mondtam, hogy engem alkalmaztak a szerkesztőségben, mint közfoglalkoztatottat, hogy ott igenis, igény van rám, hogy megélek valahogy.

Öreg Sanyi: Márton, de azt mondtad-e, hogy te is bent vagy a szállón? Az újságíróknak egyértelműen kell fogalmazni.

Márton: Tudom, hogy hogyan kell fogalmazni. Jó? Nekem te ne mondd meg. Nagyon jól érzem magam a szerkesztőségben. Igazi csapatban vagyok. Felkelek, még remélem, sokáig felkelek. Ezt szerették hallgatni a kollégák. Ezt mondtam nekik. Egyértelműen ezt.

Öreg Sanyi: Hányan voltak?

Márton: Nem számoltam.

Öreg Sanyi: Odafigyeltél rájuk?

Márton: Módjával.

Öreg Sanyi: Aztán kaptál valamit érte?

Márton: Mit érdekel az téged?

Öreg Sanyi: Nem kell megharagudni.

Márton: Meghívtak egy rúd sajttal töltött kolbászra, meg vettek egy zacskó három az egybent. Abból adok. A kolbászból nem.

Öreg Sanyi: Ugyan, ugyan. (Nyúl a kolbászért.)

Márton: Na, ezt ne csináljad édes öregem, ne csináljad, mert rád vágok, aztán ott maradsz.

Öreg Sanyi: Igen? El is kapnak. Én jóban vagyok a nyomozókkal, hatvannégyet ismerek, a lányomnak is vettem egy Ford Opelt, nem tettek ellene semmit, adnak pálinkát is reggelente, de ha te nem adsz nekem a kolbászból, akkor téged úgy el fognak kapni, de úgy!!

Márton: Hiszem, ha látom. Nekem is vannak kapcsolataim. Ne nyúlkáljál a kajámhoz, aztán ennyi. Olyan meg nincs, hogy Ford Opel.

Öreg Sanyi: Téged ki fognak használni ezek az újságírók. Megvesznek pár cuccal, utána meg az utcán töltött életedből meggazdagodnak. Téged meg fognak találni Márton, ha keresik a legújabb balfaszt. Mert az vagy. Egyébként meg senkinek sem kell a kolbászod, no.  Azt hiszed, hogy törődnek veled? Azok is csak ugyanúgy magukkal. Elkapnak.

Márton: Engem? Engem, aki érzékenyítő programokra járok? Akit megmutatnak a középiskolásoknak? Aki ide kiállok az Aldi elé, utána bemegyek a szerkesztőségbe, és adom az interjúkat? Nekem te ne magyarázzál, Sanyi.  Velem mindenki jól jár. Én csak egy hajléktalan szereplő vagyok, de nélkülözhetetlen. Megjegyezted?

Öreg Sanyi: Ugyan-ugyan.

Márton: Ne ugyanozzál már! Én számítok nekik!  Fejből mesélek gyerekeknek. Kivételes tehetségem van hozzá. Használjanak ki, Sanyikám. Nem bánom én azt. A legerősebb embert mindenki szereti.

Öreg Sanyi: Sok a tea, meg sok a duma. Egyébként jó gyerek vagy te. (Rágyújt, hosszan fújja ki a füstöt, csend.)  Mondjad akkor, hogy mi, hogy van.

(Márton Öreg Sanyi ölébe hajtja a fejét)

Márton: Hol volt, hol nem volt, benne van az is, hogy a medve és a farkas találkozik, és dicsekszenek, hogy ki az erősebb. Mennek ki az útra, ott iszonyatos jajgatás hallatszik, megállnak, hallják, hogy izé, takarodj ki innen te, meg ne lássalak itt még egyszer, te! Ez egy ember, gondolják, és azt is, hogy ez bizony erősebb állat náluk, úgyhogy elhúzzák a belüket, vagy valami ilyesmi (Elalszik, motyog), de ezt kedvesebben szoktam mondani, meg sokkal hosszabban. (Hosszú hallgatás után.) Legalább adtak valamit. Szegény Mihály, tudod a Szürke, na, az is ott volt, de az csak sírt. Faggatták, de egyre jobban rákezdte. Mondta, hogy ő úgy magába tud fordulni. Hogy elvitték a börtönbe, pedig nem is akart igazán lopni, és akkor meghalt az anyja, a nővére pedig nem engedte, hogy részt vegyen a temetésen, mert bilincsben kellett volna megjelennie, és ettől ő depressziós lett, azért iszik, azért csöves.

Öreg Sanyi: Csövesek vagyunk, aztán kész. Nem olyan rossz élet ez. Itt a szabad ég, itt vannak a verebek.

Márton (Mintha meg se hallaná Öreg Sanyit.): Utána még mondott valamit, hogy a nővére jómódú, lakása is van, de ő nem bocsátja meg neki azt, hogy akkor nem lehetett a temetőben, mindegy, hogy hogyan van, hogy hogyan volt, egyszó, mint száz, akkor aztán rákezdte. Folyt a taknya nagyon.

Öreg Sanyi: Lehetnék kedvesebb hozzá néha, amikor annyira vakarja a nyakát, hogy már nézni se bírom. De utálom, no. Engem ne rígasson meg senki. Van pénz a kártyámon, majd inkább adok neki abból egy milliót, ha jönnek értem Gyergyóból.

 Márton: Mondta, hogy egy bicikli miatt nem láthatta a halott anyját. Neki semmit sem vettek az újságírók, pedig történetnek történet volt az is. A Szürke Mihály története is ért volna valamit. A Szürke Mihály tudod, hogy nagyon bőgős, bőg, mint egy szamár, egyébként egy angyal. Mondjuk, a múltkor beköpött engem, akkor egy fasz volt.

Öreg Sanyi: Töltsél mán még. Azt legalább ne sajnáljad.

Márton: Lófaszt nem sajnálok én, Öreg Sanyi.

Öreg Sanyi: Én sem, én is csak úgy…

Márton: Hogy?

Öreg Sanyi: Azt, hogy semmit. Nem kell sajnálkozni, aztán jól van. A fiam tudja, hogy itten vagyok, itten ülök, el fog jönni értem, ha kellek. Lehet, hogy egyszer szüksége lesz rám. No, ne feküdjél az ölembe, mert behugyozok. (Feláll, az alvó Márton fejét óvatosan a betonra rakja, feje alá párnát gyűr, majd lassan belesüllyed a földbe, ki süllyed a ruhájából, az ott marad állva a földön. Márton feje körül sárga virágok nőnek ki, nézik őt, lassan imbolygó mozgással ringatni kezdik a megtört testet. Öreg Sanyi ruhája áll egy darabig, majd komótosan elsétál.)

 

HARMADIK JELENET

 

Ilus nénivel jön az unokája, Mihály.

Mihály: Jaj, de nem bírom ezeket a csávókat, Icuka.

Ilus néni: Aztán meg miért nem, Misike?

Mihály: Tudja, hogy inkább Mihály.

Ilus néni: Akkor én meg Ilus néni, és vigyázz a szádra.

Mihály: Nekik kéne vigyázniuk. A szájukra, mert rohadt büdös a sok kannástól, meg az életükre is, ha engem látnak. Nem viccelek.

Ilus néni: Nagy szavak ezek Mihály. Túlságosan nagy szavak. Ártottak ők neked?

Mihály: Nekem még semmit. De nem is fognak, az biztos.

Ilus néni: Add csak ide azt a sok ruhát, viszem innen egyedül, már közel vagyunk.

Mihály: Ilus nénivel nekem semmi bajom, úgyhogy még fel is viszem szívesen.

Ilus néni: Inkább ne. Biztosan van más dolgod is.

Mihály: De hát én nem magára haragszom.

Ilus néni: Jól van kisfiam, nincsen semmi baj.

Mihály: Már magának is elmentek otthonról? Már miért lenne bármi baj? Mondom, hogy engem csak ezek a büdösek zavarnak, meg amúgy is veszélyes környéken tetszik élni, ezen még nem tetszett elgondolkozni?

Ilus néni: El szoktam én gondolkozni kisfiam sok mindenen. Jól van, akkor tartsd meg a szatyrot, úgyis a te méretedben vannak benne ruhák. És üdvözlöm az anyukádat. Mondd meg neki, ha nem felejted el.

Mihály: Én fel nem veszem ezeknek a cuccát. Úgy nézek én ki, mint akinek szüksége van rá?

Ilus néni: Jól van Mihály. Értelek én téged. (A szatyorért nyúl.) Viszem innen.

Mihály: Rajtam ne múljon. (Odaadja.) Ha ennyi esze van magának.

Ilus néni: Tudod, hol találsz meg, ha bajban leszel. Jól van? Anyukádnak nem kell tudnia.

Mihály: Én? Hogy én bajban? Most mi történt az Ilus nénivel? Maga is tudja, hogy ezek nem akarnak dolgozni. Azért vannak itt. Semmi másért. Ennyit tudnak.  Azért vannak bajban. Én soha nem fogok idáig jutni.  Nem csinálnak semmit. Nézzen rájuk. Tiszta redva mind. Nekik így is jó. Én dolgozni akarok, és fogok is, úgyhogy olyan mindegy, hogy mit akar bebeszélni nekem, van pénzem, és mindig is lesz, mert ezek csak lógatják a lábukat egész nap.

Ilus néni: Azért van neked pénzed, mert ők hajléktalanok!

Mihály: Igen.

Ilus néni: Ezt komolyan gondolod?

Mihály: Nem. Vagyis…

Ilus néni: Mert ők itt alszanak kint az Aldi mellett, azért te megtömheted a zsebed? Hogy van ez?

Mihály: Ne zavarjon össze. 

Ilus néni: Zavarlak én!  Jót tesz az. Oda kell akkor figyelned magadra.

Mihály: Nekem nincs rá szükségem. Eleget oktatnak otthon, ide nem azért járok.

Ilus néni: Azt mondjad meg nekem, hogy mi bánt téged ennyire, Misike?

Mihály: Engem ugyan semmi. És hányszor mondjam magának, hogy Mihály. Az van, hogy magának tudnia kell, hogy hol vannak bizonyos határok. Vigyáznia kell magára. Nem lehetek mindig itt.

Ilus néni: Anyukád már biztosan hiányol, Mihály.

Mihály: Nem éppen.

Ilus néni: Miért? Mi történt?

Mihály: Semmi köze hozzá.

Ilus néni: Eszemben sem volt kioktatni téged, te is tudod. Rosszul jött ki az előbb. Rendben vagyunk? Na! Bocsássa meg az úrfi ezt a kis kellemetlenséget! (Kacsint.)

Mihály: Nem tesz semmit. Megengedi? (Megforgatja egyszer- kétszer a nagyit, nevetés, csend.)

Ilus néni: Ez jó volt.

Mihály: Jó, igen.

Ilus néni: Túl régen játszottuk.

Mihály: Igen. (Egyik lábáról a másikra lép, csend.)

Ilus néni: Nem tudom, ezt annak idején te találtad ki, vagy én?

Mihály: … Maga. Minden jót maga talál ki.

Ilus néni: Nem szeretnél hazamenni?

Mihály: Most miért küld el?

Ilus néni: Nem küldelek el. Kérdeztem valamit.

Mihály: Én nem vagyok rossz ember! Csak azért, mert azt látom, hogy nem akarom ezeket látni! 

Ilus néni: Senki sem mondta fiam, hogy rossz ember vagy.

Mihály: De maga annak tart?

Ilus néni: Ne butáskodj.

Mihály: Ezt a szatyrot is tegyük már le.

Ilus néni: Gyere fel, kapsz kakaót.

Mihály: Nem szeretem a kakaót.

Ilus néni: Másom nincs most itthon.

Mihály: Akkor szeretem.

 

 

 

 

NEGYEDIK JELENET

 

(Mártont leeresztik a virágok, Öreg Sanyi ücsörög a padon, biccentenek Ilus néninek és Mihálynak, akik elsétálnak előttük. Keményen isznak.)

Márton: Ez a virág egyre nagyobb. Szerelmes leszek tőle. Törökbálinton voltam egyszer, mert ott dolgoztam a kórházban, Törökbálinton, és ott volt a Bodó Gabriella. Ő a laboratóriumban gyakornokoskodott, mert gyerekorvosnak tanult, olyan gyönyörű lábai voltak Öreg Sanyi!  Aztán én egyszer csak vért adtam le az osztályon, ápolóként dolgoztam, és összenéztünk. Írtam neki egy novellát is, de soha nem kapta meg. Hosszú folyosó volt a címe.  Másnap elütött egy autó a zebrán. Bejött a kórterembe, nem tudom, hogyan talált meg, hozott nekem epret. Szerettem, de ő volt nagyon szerelmes belém. Hát jól néztem ki, na. Jártunk a lépcsőházakba, ott szexeltünk, és egyszer leöntöttek minket hideg vízzel. Törökbálinton nagy házban élnek, három emeletes nagy házban, ott a padlásszobában is szexeltünk, de hazajött az apja, és meglátta a western csizmámat.  Na, ennyit erről. Micsoda virág! Megkóstoljuk?

Öreg Sanyi: Ne nyúlj a virághoz. Nem szabad. Megértettük egymást? Én már voltam szerelmes, sokkal jobban, mint te. Most is az vagyok, a kedves nejembe, a Lázár Imolába. Megesküdtünk normálisan, civilizáltan, ahogy megénekli a dal. Nem volt rossz dolog. Nagyon szépen éltünk, élünk most is. Nálam hűségesebb ember nincsen Hargita megyében.

Márton: Nem tudtunk mi soha együtt aludni. Azt mondta, hogy olyannal nem alszik, aki állandóan kukorékol.

Öreg Sanyi: Aztán minek csináltál te olyat?

Márton: Nem csináltam én a világon semmit. Csak felébredtem újra, meg újra. Le kellett ellenőriznem, hogy ott van-e még. De ezt a nők rendszerint nem értik.

Öreg Sanyi: No, igen. Az ellenőrzés az fontos egynémelyiknél. Van, amelyiknél különösen.

Márton: Átkozott nagy hülyeség ez, Öreg Sanyi.

Öreg Sanyi: Csak igyál Márton, a tequilát kivégeztük, de maradt a kis vodkákból, azokat adagoljad befele magadnak. Rá se basszál.

Márton: Jaj, Öreg Sanyi, én most olyan belül voltam idáig, hogy nem látok kívülre, de azt látom, hogy csillog a szemed. És nem értem, hogy miért kell neked állandóan rámlicitálni. Nem dobsz fel öregem. Amikor A legszomorúbb embert mesélem a foglalkozásokon, azt nem szeretik annyira, mint A legerősebb embert. Tudod miért?

Öreg Sanyi: No.

Márton: Mert A legszomorúbb embert, azt mindig elnevetem.

Öreg Sanyi: Én mindig örvendtem, mindig boldog vagyok. Lázár Imola Gyergyóban van. Ennyit tudok róla. Száznyolcvanan voltunk az étteremben, meg a kiszógálók, és csináltak mindent. A legaranyosabb az volt, mikor a karikagyűrűt húztam fel az ujjára. Az nagyon aranyos volt. Pap előtt volt ez, mer én szerettem őt, és akkor ő is szeretett engemet. Én fizettem mindent, nem más.

Márton: Hogyne, hogyne. Nem baj az. Megyek dolgozni. (Nem megy sehová, előveszi a Fedél nélküliek lapját, a biztonság kedvéért egy kalapot is kitesz, és maga előtt feltartva az újságot, hallgatja tovább Öreg Sanyit.)

Öreg Sanyi: Vájár voltam huszonkét évig. Hoztam haza nagy pénzeket, kocsit vettem nekik, Ford Mondeót, levizsgáztattam, a másiknak is Opel Vecát vettem, a lányomnak megint Ford Mondeót, na, én most itt vagyok az utcán. Márton, Márton. No. Hát Pál utcai fiúk lettünk. Én mindenkivel becsületes vagyok, elmegyek fürödni is. Van nekem gépem, amivel a szakállamat levágjam, március vége fele szoktam, ott van benne (rámutat a bőröndjére), ha kell neked, akkor megtalálod. Elloptak öt bőröndömet, tudod? Tele külföldi holmikkal, cipőkkel, normális ádidászok, nájkik, szép pólók, még az árát mutató jelvény is rajtuk volt. Elvitték. Jóba vagyok a nyomozókkal is. Nem valzerkodok. Én csak a bűnözőket fogom meg. Mert én tudom, hogy kell azt csinálni.  Nem megverem. Nem! Csak ha valaki lop, azt mondom neki, hogy nézz oda fel a csillagokra, és akkor kap egyet. Aztán elszédül. Sokat számít ám az, hogy kitől kapja az ember a pofont. A sorsomat letöltöttem, de nem adom fel, kizárt dolog. Te feladod komám?

Márton: Ugyan. Dehogy. Megírtam az életemet egy újságnak. Ki is adták könyvben. Sok ismerősöm vette meg az utcáról. Filmet is készítettek belőle.

Öreg Sanyi: Persze, persze, Hargita megyében is adták a mozik sokat. Mondjuk, én igen jót aludtam rajta.

Márton: Na, rohadjak meg, hogy nem nyakon öntöttem magam. Ugratsz te engem.  Tényleg?

Öreg Sanyi: Ha mondom. Horkoltam is.

(Márton ölelgetni kezdi Öreg Sanyit, a nevetéstől fel-fel nevet, mintha kukorékolna.)

Öreg Sanyi: A rosseb esett beléd! Nézzenek mán oda! Menjél innét arrább! Hát mire való ez, no. Értjük egymást, ugye. Nékem nem kell a kolbászod, megmondtam.

Márton: Ne haragudj Öreg Sanyi, nem figyeltem oda. Hagyjál nekem békét. Meg önts már egy kis tequilát, ha már ott vagy.

Öreg Sanyi: Mondtam már, hogy nincsen. Igyál, amit találsz. Romániában, tudod koma, otthon, Erdélyben, nagyon jó volt, csak az a baj, hogy kommunista világ volt nagyon. Egy nagy főnök mindig piszkálta az embereket, román volt, magyarul csak rágta a szavakat. Nem tudott jól beszélni. Ha nem adott a pofádba, akkor ölelgetett az is mindenkit. Na, mondom, én hagyom itt. Aztán elmentem vájárnak, bányásznak. 1200 méter mély föld alatt dolgoztam. A lányomnak ott van a nyugdíjam. Kovászna megyében, Baróton, szénbányában, tizennyolc emberem volt, művezető voltam, és figyeltem a dolgokra. Jól tudtam figyelni a dolgokra. Most már nem.

Márton: Nincs is dolgod.

Öreg Sanyi: Nincs? Mert szerinted mitől mennek el ezen az oldalon a jó emberek, a rosszak meg a másikon?  Megmondom, miért.

Márton: No.

Öreg Sanyi: Mert én itt ülök. Azért. Mert rendőr voltam, és tudják, hogy kitől kell félni. Ki adja a nyaklevest. Itt csak a megfelelő emberek sétálhatnak el.

Márton: Szerintem azok mennek itt el, akik az Aldiból jönnek ki, és nincs kocsijuk a parkolóban.

Öreg Sanyi: Ez nézőpont kérdése.

 

 

ÖTÖDIK JELENET

 

Ilus néni és Mihály otthon, kakaóznak, Szürke Mihály jön.

Ilus néni: Nézel valamit mostanában?

Mihály: Semmit. Tévét.

Ilus néni: Nem baj az.

Mihály: Addig se kell beszélni.

Ilus néni: Úgy is van. Teljesen megértem.

Mihály: Nem akarok senkivel lenni. Érted? Nem biztos, hogy ez normális, de ha valaki a közelemben van, én úgy érzem magam, mint akit használni akarnak valamire, de az nem érti pontosan, hogy mire jó. Hogy mire van kitalálva. Meg kikészül a fejem a suliban. Van a play stationöm. Szeretek vele focizni. Csak ne legyen ott az anyám. Minden csapatot le szoktam alázni. Egyedül viszem a bajnokságot.

Ilus néni: Ügyes fiú vagy. És verekszel is?

Mihály: Egy-két pofon van néha. De az nem verekedés.

Ilus néni: Világos. A csövesek is mind ezt mondják. Kérsz még kakaót?

Mihály: Mennem kéne. Anya már biztosan ki van borulva.

Ilus néni: Az anyád általában ki van borulva.

Mihály: Hát, ja.

Ilus néni: Figyelj ide kisfiam, gyere fel többször.

Mihály: Jól van nagyi, de már nem tudok mit mondani anyámnak otthon. Meg ez az utcán magázódás. Kész röhej. Hazudoznom kell agyba-főbe. Olyan gáz.

Ilus néni: Igen, tudom, hogyne tudnám.

Mihály: Megyek.

Ilus néni: Jól van.

Mihály: De én tényleg elmegyek most. Nem baj?

Ilus néni: Mondtam már, hogy jól van.

Mihály: Jöjjek a következő héten is?

Ilus néni: Gyere holnap.

Mihály: Anya nem tudhatja meg. Mióta… tudod… azóta csak én vagyok neki. Az agyamra megy. Hiába mondom, hogy jól vagyok, hogy nem kell ez a majré, csak nem érti.  Egy rohadt szálat nem tudok előtte elszívni. Veled is olyan…

Ilus néni: Világos fiam, világos. Apáddal mi van?

Mihály (Hosszú csend, zavartan.): Hát, most már tényleg elkéstem. Majd... beszélünk. Itt hagyom nálad a cigim. Jó? Ahogy szoktuk. Na, szia, nagyi.

Ilus néni: Szia, Misikém. Akkor majd valamikor.

(Csöngetnek, belép Szürke Mihály.)

Szürke Mihály: Elnézést, jó napot, nyitva volt félig.

Ilus néni: Nahát! Régen láttalak. Gyere be.

Mihály (Súgva.): Nagyi, te ezeket beengeded ide?

Ilus néni: Őket, és igen, néha be.

Mihály: Nekem most már tényleg mennem kell.

Ilus néni: Ülj csak le kisfiam. Mihály, bemutatom neked Mihályt.

Szürke Mihály: Szürke Mihály.

Mihály: Én csak simán Mihály. De a nagyi néha Misinek hív. Utálom, de most akkor lehet, hogy így kéne hívnunk engem ezentúl.

Szürke Mihály: Nem akarok én zavarni, csak a fekélyek nagyon bántanak. Iluska, ha azt a múltkori Betadine fertőtlenítő kenőcsöt rá tetszene kenni a nyakamra, azt nagyon megköszönném.

Ilus néni: És a lábadat? Azt már nem kell?

Szürke Mihály: Hát oda már gondolom, úgyse jutna.

Ilus néni: Jutna az. Hadd látom.

Szürke Mihály: Nem megy egyedül.

Ilus néni: Misi?

Mihály: Ne nézz rám. Én biztos nem. Nekem tökre máshol kellene lennem.

Ilus néni: Nem tudok már ennyit tornázni, vetkőztetni, hajlongani. Misikém, kérlek.

Mihály: Dehogy is. Ha ezt anyám látná, kitekerné a nyakamat.

Szürke Mihály: Nem kell a fiút bántani. Elboldogulok én. ( Feláll, megtántorodik, majdnem elesik, Misi végül elkapja, segít Mihálynak levetkőzni. Bámulják egymást.)

Mihály: De kurva büdösnek tetszik lenni. Bocsánat.

Szürke Mihály: Nem tesz semmit. Egyszer egy korai tél volt, berúgtam a Népligetnél. Gondoltam lefekszem a ligetben, akkor még nem esett a hó, a nagy fa töviben, mikor felébredtem, akkor meg már rám fagyott minden, na, mondom, de már feküdtem úgy is, hogy bele, pont belefeküdtem a szarba. Az se volt jó szagú.

Mihály: Aha. Képzelem. Nem egyszerű.

Szürke Mihály: Egyszál gatyára képes vagyok levetkőzni, mert belehempergek folyton minden szarba. Aztán jönnek a rendőrök, kérdezik, hogy no, azt maga mit csinál itt. Azt mondom rá, hogy hát tiszta szar lett a gatyám, belehencsergőztem cudarul. Jól van, azt mondják, mossa ki ennél a kútnál, de siessen, mert mindjárt hozzák a gyerekeket a játszótérre, ne lássák már magát így. Aztán igazoltattak, én meg remegtem. Kérdezte az egyik, hogy miért remeg? Fél? Mondom, nincs mit innom. Mit szokott inni? Mondom, egy fél liter bor bemenne. Azt mondja a kollégájának, hogy van nálad egy ötszázas? Vegyél már neki, nehogy már még itt munkát adjon nekünk. Összeesik, meghal, aztán lesz dolgunk. Igyon inkább.

Mihály: Nagyi, én elmentem. Muszáj.

Ilus néni (Nagyokat kortyol a pálinkából.): Úgy is van szentem, menjél csak szépen.

Szürke Mihály: Meg volt itt lent a téren egy kemény ember, két méteres, róla is söpörték már le a havat, de már meghalt, Isten nyugosztalja, na, az olyanokat nyomott ki magából!

Ilus néni: Emlékszem, igen, emlékszem rá. Mind ott voltunk.

Szürke Mihály: Képzelje Iluska, itt repült egy dolmányos varjú a háza előtt, aztán a szatyrunk meg a bokorban van, tudja, de tegnap óta lássuk mán, hogy jönnek a patkányok elő. Csúnya nagy dög volt az egyik, annyi szent, aztán a dolmányos elkapta a szatyrunk mellől, felvitte a párkányra, és kiontotta a belét neki.

Márton (belép): Hé, te Szürke Mihály, adnod kell pénzt, hogy elmenjek cigiért, hát nincsen már nálam egy se. Mennyi az idő?

Szürke Mihály: Honnét tudjam?

Mihály: Negyed négy.

Márton: Akkor már nagyon kell az a doboz Sláger. Itt az ideje.

Szürke Mihály: Márton, ugye, hogy a dolmányos a legnagyobb szövetségesünk?

Márton: Úgy is van. A dolmányos, meg az Ilus néni. Jut eszembe, már dobom is a szajrét. Két ACC rendel. (Rákacsint, Ilus néninek dobja a köptetőket.)

Ilus néni: De erre az van ráírva, hogy gyerekeknek!

Márton: Nem mindegy az?

Mihály: Gondolom, azt hiszed, hogy abban kevesebb az alkohol, ugye nagyi? (Kínos csend.) Megsúgom, hogy az ACC-ben nincsen egyáltalán.

Ilus néni: Mi?

Mihály: Alkohol.

Ilus néni: Nem kell menned?

Márton: Szürke Mihály, add már az aprót!

Szürke Mihály: Megnézem, mennyi van. Kérlek, no, segíts már egy kicsit Misi.  (Tiszta kenőcs már, Misi kénytelen belenyúlni a zsebébe, és kivenni belőle egy ezrest, azt odaviszi Mártonnak.)

Mihály: Én is rágyújtanék.

Márton: Van neked?

Mihály: Nagyi?

Ilus néni: Tudod, hogy itt bent nem. Itt bent soha. Na, jó, kinyitjuk az ablakokat, de kihajoljatok nekem rendesen, mert ha nem…

 Szürke Mihály: Ketten vannak a varjúk, egymásnak ordibálnak, majd megmutatjuk neked is, Misi. Hát kárognak, mások úgy mondják.  Egy dolmányostól száz galamb is elmenekül, esküszöm neked. De mi vigyázunk a környékre. Senkit sem fognak bántani, amíg mi itt ülünk kint.

Márton: Így is lehet ezt érteni, meg úgy is. Böszme nagy madarak azok. Énnekem nem a barátaim. Mondtam is az egyik varnyúnak, aki jár oda hozzánk, hogy ha még egyszer közel jön hozzám, akkor picsán rúgom a csőrét. Na, megnézem az Öreg Sanyit. Megint rájött az ordibálás. Szekuritáte, milicije, szunt policiszt! nem is tudom, még miket szokott kajabálni... és ilyenkor tudod, hogy szó szerint összefossa magát. Ne maradj sokáig, utána megyünk a Király utcán végig. (Márton el.)

(Közben Ilus néni pálinkát tölt, megitatja Szürke Mihályt, Mártont, iszik ő is. Szürke Mihály tovább Misihez.)

Szürke Mihály: Van egy Fradi címer a mellkasomon, egy tetoválás, most nem mutatom meg, de nagyon sokan szeretnek onnan. Olyan csöves vagyok, hogy decemberben két meccsen is kint voltam, pedig nem két forint a jegy ára. Háromezerhétszáz forint egy jegy. De sírtam utána kegyetlenül, mert százötven forintom maradt összesen. Azért már kereken harmincöt éve fradista vagyok. Jó csapat. Teljesen világos, hogy a legjobb csapat. Több anyagi támogatást kéne kapniuk, és akkor… hát, nem tudom.  Régen jártam külföldön is meccsekre, voltam Pozsonyban, Brémában, Bécsben, Salzburgban, nagyon sok helyen. Csak hát közben hajléktalanná nemesültem. Régen három közértem volt. Csak volt egy kedves nejem is.

Mihály: Kamu.

Szürke Mihály: Mit mondtál?

Mihály: Azt, hogy ez egy rohadt nagy kamu.

Szürke Mihály: Igazán?

Mihály: Igen. Igazán. Nem értem, minek meséli.

(Hosszú csend.)

Szürke Mihály: Húsz éves a lányom, akkora lehet, mint te. Mit tanulsz?

Mihály: Közgazdaságtant.

Szürke Mihály: Az is egy szép szakma. A lányom ide jár a Corvinus Egyetemre, filozófiát hallgat. Azt dolgozom én is. Baj van, mondjuk a fejemmel, de nem akkora gond. Az Öreg Sanyitól szoktam kérni tequilát, azt a piát úgy hívom, hogy jajdalom csillapító. Így, ahogy mondom. Jajdalom csillapító. Én találtam ki.

Mihály: Szia, Nagyi.

Szürke Mihály: Megyek én is Iluskám, mert most kezdődik az MTK-Ferencváros, 19:30-kor. Ahhoz időben el kell indulni. Sok dobozt tudok ott összeszedni, attól függ, hány néző van, de ma este telt ház lesz, az biztos. Ez egy kicsi stadion, nem olyan, mint a Groupama aréna, összesen elférnek hatezren, vagy heten. A Groupamában meg elférnek huszonháromezren.

Ilus néni: Olyan sokan? Van itt annyi ember a városban?

Szürke Mihály: Bizony. Volt olyan, hogy egy meccsen összeszedtünk harminckilenc kiló dobozt. Száz fölötti sörösüveget. Majdnem elég volt, hogy megvegyük azt a pár cuccot, tudja Iluska, amivel gondozhatnánk itt a fa környékét, mert szép lenne az nagyon, ha lenne benne még több virág, meg még több fű. Többet is szedhettünk volna, ez a Fradi-Chelsea-n volt, de nem bírtuk már elhozni.

Mihály: Ja, gondolom.

Szürke Mihály: Kicsi én is voltam, szemtelen sose. Egyébként, igazad van. Csak nem olyan könnyű kibírni. Még meg sem isszuk az első felest, de már kérjük a következőt. Nem iszunk mi keményen, nem, nem iszunk, néha csak úgy kanalazzuk. Vagy keksszel tunkoljuk fel. Tudod mi a keksz?

Mihály: Sejtem. De mégis mi?

Szürke Mihály: Az Öreg Sanyinak a nyomozók hoznak pálinkát, meg bort. A saját szememmel láttam. Van, hogy összeöntjük. Úgyis egy helyre megy. Ha van egy kis kenyérsarka valamelyikünknek, azzal szépen felitatjuk, aztán jól van. Az a keksz. Gyerekeknek is szokták adni. Ha nekik jó, nekünk is jó.

Mihály: Nagyon sajnálom.

Szürke Mihály: Nincsen nagyon mit sajnálni rajta. Mi dobozt gyűjtünk, abból élünk. Meg énnekem is van egy másik pályám, bent a Király utcában, ott nagyon szeretnek engem a taxisok. Mártont is néha viszem magammal. A rendőrök úgy hívnak, hogy Kapitány. Én vagyok Jack Sparrow kapitány. Tényleg Igaz. Nem hazudok.  Ugye, Ilus néni?

Ilus néni: Persze, hogy úgy van.

Szürke Mihály: Voltam börtönben, köröztek egy évig, odajöttek hozzám a rendőrök, mondták, hogy Kapitány, mi nem visszük el magát, de tudja, hogy magát körözik, vigyázzon magára, mert lehet, hogy legközelebb nem mi jövünk, hanem mások, aztán megnézheti magát. Én nem bujkáltam, de így is csontra kellett üljem. Most szabadultam júliusban.

Ilus néni: Minekünk már hiányoztál. De téged akkor megcsalt a feleséged.

Szürke Mihály: A dög. De le is szarom. Amikor végül is megfogtak, akkor bevittek a rendőrségre, az ügyeletes tiszt így mondta: Á, a Kapitány! A Kapitányt nem tesszük fogdára, nem, nem, ő kávét kap és cigarettát, mert úgyis majd visszük el. Menjen ki, kávézzon meg, ők fizették, automatából, ebből is láttam, hogy ők szeretnek, tisztelnek. De hát, na. A sikkasztás, az sikkasztás. Azt le kellett ülni.

Ilus néni (Tölt neki, magának is.): Meg is tetted Szürke Mihály, meg is tetted.

Szürke Mihály: Muszáj volt. Hát nem leültem, hanem lefeküdtem, meg leguggoltam, de volt, amikor ültem is. Csibészek voltak ott a fiúk. Az a vágás a hátamon még mindig nem forradt össze teljesen. De nem sírtam. Sosem bőgök. Sosem. Esküszöm az élő Istenre. (Elővesz egy rongyot, azzal törölgeti a szemét.)

Ilus néni: Lesz ez még ígyse. Misikém tölts még nekünk, látod, hogy elkél. Vörösbor is van még. (Látványosan előveszi az ACC-t, és azt is beönti a szájába.) Nekem sokat jelent, hogy néha itt vagytok nálam egy kis vendégségre. Mintha veletek mások lennének a napok. Mintha lenne értelmük. Vegyél ki magadnak is poharat szépen. (Misi kiveszi, magának is tölt.) Akkor ezt most a Szürke Mihály egészségére.

Szürke Mihály: Jaj, hát arra igazán nem kéne.

Mihály: Ne tessék ilyeneket mondani.

Ilus néni: Bolondozzál csak nyugodtan, na! (Dúdolni kezdi a slágert.)

Szürke Mihály: (Víg, gunyoros éneklés kezdődik.)

Fáj

nem is tudod, hogyan fáj

tegnap este itt hagytál…

jó, nem is tudod, milyen jó

nincs ki hozzád hasonló

darabokra törted a szívem,

szánd meg hát szomorú szívem

úgysincs más

de kibasztál velem-

Ilus néni: Na!

Szürke Mihály: Hát nem tudom a szövegét jól, csak így. 

jöjj el hát, jöjj el hát,

hogy egy összetört szívet megragassz…

Mihály: Én kérdezhetek valamit?

Szürke Mihály: No problem.

Mihály: Jó, hát…

Szürke Mihály: Mondjam olaszul? Úgy is tudom. No problemo.

Mihály: Ezelőtt én még soha életemben nem beszélgettem hajléktalan emberrel, bocsánat, hogy így kimondom, de maguk már nincsenek az utcán, nem láthatóak ott, nekünk ez nem olyan rossz… bocsánat, tényleg… és végül is a kormány intézte…  és … hát, hogy maguknak milyen ez? Nem tudom jobban megfogalmazni…

Szürke Mihály: Megmondom őszintén, nekünk is segítenek ők. Ránk kéne többet költeni, de van benne ráció, ismered a ráció fogalmát? Igen, hát, van benne ráció, hát szóval értelem, van benne, hogy… mer az, megtérül. A hajléktalanokra forgalmazott pénz ... az…. az… nem térül meg. De költenek ránk rendesen. Tényleg.

Mihály: Sokat gondolkozunk ezen a haverokkal.

Szürke Mihály: Tehát ezzel nincsen… ne gondolkozzatok annyit, minek fájdítani az agyatokat.  Én megmondom őszintén, hogy teljesen mindegy az egész. Mondjuk, most ide a szívembe az eső bever, de teljesen mindegy, hogy ilyen vagy olyan kormány, mindenki pénzre utazik, én így gondolom. Na most, aki az az előző elnök volt, annak nem volt rá szüksége, mert az amúgy is milliárdos volt, alapítványoknak utalt, de azt gondolom, hogy Antall óta, ez így van. Antall… meg Grósz Károly. Grósz, az a rendszerváltás után volt, hát őt meg Antal Imrét, vagy Józsefet is azért váltották le, mert egykártyás rendszert akartak csinálni. Igen. Egykártyást. Mi, mi nagyon jól vagyunk. Egyszer majd kitalálják, hogy ránk is van valamiért szükség. Még, még nem jöttek rá, hogy miért, mire vagyunk jók, mi is inkább csak gondolkozunk… de hát a szándék a lényeg, nem a kártya.

Mihály: Aha. Na, ezt tuti megmondom a többieknek.  Akkor Isten, Isten.

(Mindhárman összekoccintják a poharukat, isznak. Misinél van a pálinkás üveg, belép Elma.)

Mihály: Jézusom! Anya!

Elma: Te meg mit keresel itt? És mi az ott a kezedben? Mi?

Mihály: Én csak… hát…

Elma: Teszed le, de azonnal! Mi a frász folyik itt? (Ilus nénihez) Mondd, te normális vagy? Megáll az eszem. Beengedsz egy csövest, amikor itt van a fiam? Ne haragudjon, kimenne innen? Ez a lakás a miénk.

Szürke Mihály: Hogyne, persze. Elnézést a zavarásért.

Elma: Nem nézzük el. Legyen szíves, azonnal menjen ki, és soha többet meg ne lássam a környéken se. Világos?

Szürke Mihály: Igenis. (El)

Mihály: De anya…

Elma: Fogd be a szádat, vagy akkora frászt kapsz, hogy megemlegeted.

Mihály: Engem te most nem mersz megütni.

Elma: Nem?! (Elma keze lendül, de Ilus néni odaugrik, és ráfúj a lányára, mint egy macska.) Beléd meg mi ütött? Bepiáltál?

Mihály: Anya, elég lesz. Menjünk haza.

Elma: Most nem. Most itt maradunk, és tisztázzuk a dolgokat.

Mihály: Mi nem szoktunk összejárni.

Ilus néni: Igen. Nem szoktunk. Tényleg. Még az utcán is magázódunk. Esküszöm Elma, hogy így van.

Elma: Miért csináljátok ezt velem? Nem én vagyok az ördög! Én csinálok ilyen baromságot, hogy

kitárom az ajtómat minden jöttmentnek? Én vagyok huszonéve alkoholista? (Ilus néni hangját utánozza.) Köptetőt hozzál!!! Azt hiszed, nem tudom, mi? Mindent beveszel a szádba, amiről azt hiszed, hogy beüthet, mint a pia. Az ACC-ben nincsen semmi cucc, megmondom neked.

Ilus néni: Egyáltalán nem azért kell. És a Misi már megmondta.

Elma: Én fütyülök a saját gyerekemre? Én teszek az anyámra? Mondok nektek valamit. Nem én vagyok ilyen, hanem ti! Marha jó, hogy így összeszövetkeztetek a hátam mögött. Gratulálok hozzá! Tényleg.

Mihály: Anya, ne kiabálj már. Nincsen semmi baj. A nagyival sincs. Csak menjünk haza végre. Eleget fesztiváloztál.

Elma: Nézzenek oda, hogy kinyílt a csipája. Pont olyan vagy, mint az apád volt. Az sem tudta, hol a helye.

Mihály: Még szerencse, hogy te megmondtad neki. (Elma lendületből pofon vágja Misit. Csend.) Viszlát, nagyi. (Misi kirohan.)

Elma: Az egész életemet tönkre akarod tenni. (Zokogni kezd.) Hogy lehetsz ennyire önző?!

Ilus néni: Én?

Elma: Igen, te. Hozzád beszélek. Nem akarom, hogy a közelünkben legyél.

Ilus néni: Miért? Mit vétettem én nektek, kislányom?

Elma: Be foglak adni az otthonba.

Ilus néni: Azt te nem teheted meg.

Elma: Ó, hogyne tehetném.

Ilus néni: Ne csináld ezt, Elma.

Elma: Figyelmeztettelek anya.

Ilus néni: De én nem csináltam semmi rosszat!

Elma: Magadnak köszönheted.  A saját fiam szörnyetegnek lát miattad. Nem találkozhatsz többet Misivel. Ezerszer megmondtam.

Ilus néni: Ő az unokám. Jogom van hozzá.

Elma: Miért nem tudsz egyszer szót fogadni, mi? Jövök át hozzád, meglátogatlak munka után, egyszerűen hulla vagyok, ki vagyok purcanva, kimagyarázlak a hitgyülekezet előtt is, és akkor ez fogad?

Ilus néni: De hát, ha egyszer szükségük van rám!

Elma: Kihasználnak téged. Én összeesem, annyit melózom. Egyedül tartok el mindenkit magam körül. Mellém senki sem áll oda.  Különben meg olyan vagy, mint ezek. Csövesek közt érzed jól magadat, mert nem akarsz ránk gondolni. Jól van, ha így, hát így. Hány férjet is fogyasztottál el útközben apu mellett? Négyet?

Ilus néni: Mondjuk, hogy annyit.

Elma: Erről van szó. Veled nem lehet komolyan beszélni. Már nincs is ki mind a négy kereked.

Ilus néni: Elma, drága kislányom! Hát élni csak kell valahogy.

Elma: Csak nem a mi nyakunkon. Kezdhetsz csomagolni.

Ilus néni: Olyan Isten nincs! (Fújni kezd, mint egy macska.)

Elma: Ne merd Istent a szádra venni!

Ilus néni: Mert mi lesz? Én is kapok egyet?

Elma: Elegem van belőled. Holnap elviszlek. Nem várok tovább. Tegnap már fel is hívtam őket. Fogadnak minket.

Ilus néni: Vagy úgy. Aha. Tegnap. Már tegnap.

Elma: Igen.

Ilus néni: Akkor minek ez a cirkusz, mi? Te már eldöntötted. Sőt! Már el is intézted, hogy engem elzárj a világ elől.

Elma: Mindenkinek így lesz a legjobb.

Ilus néni: Nem is tagadod? Jól van. Értem.

Elma: Akkor jó. Egyelőre nem kell mindent vinni, elég csak a legszükségesebbeket. Holnap reggelre legyél készen.

Ilus néni: Persze. Hogyne. Gyónás előtt, vagy után viszel a vágóhídra édes, drága kislányom?

Elma: Nem kell ez a dráma. Reggel 7-kor itt leszek érted. Ne aludj el. (El.)

 

 

 

HATODIK JELENET

 

Szürke Mihály ül Öreg Sanyi helyén, szívja a cigarettáját, feltűnik Elma, aki jól láthatóan sír, annyira dühös, cigizni kezd, nem látja Szürke Mihályt. A sárga virág tépkedni kezdi saját szirmait, a szeret- nem szeret játékhoz hasonlóan. Szürke Mihály végig Elmához, mintha tőle kapna dolgokat, csodálattal nézi.

Szürke Mihály: Igazán nem kellett volna. Nem vagyunk mi annyira rászorulva, csak hát borotválkozni nehéz enélkül (Eljátsza, hogy Elmától kap egy tükröt, nézi magát, elborzad, gyorsan zsebre vágja.) Milyen kedves tőled. Baj, hogy tegezlek? Nem hallasz, most szabad. Nem vagyok túl jól mostanában. Bántanak a fekélyek. Biztosan nagyon büdösek is. Nem zavar? Nem vagyok most lázas. Érdekes. Egyébként itt vannak a többiek is valahol. Én amúgy rekorder lettem. Tudtad? Tényleg rekorder, mert annyi kullancs, amennyi bennem volt, annyi emberben még soha. Borostyánba feküdtem bele valamelyik éjjel. Ötven valahányat szedtek ki belőlem, még a szemöldökömben is volt. Azt mondta az orvos, hogy én vagyok a második rekord. Valaki tudott nálam többet, igaz, ami igaz, de nem mostanában. (Zavartan nevetgél, Elma közben zavartan az ajtó előtt toporog, nem tudja eldönteni, hogy visszamenjen-e. ) Az a baj, hogy a testemen ezek a dögök fertőznek. A ruhával megy mindenfelé. Azért jön ki annyi. A fekély miatt tudom, hogy van szagom. Jó lenne, ha nem indulnál még el. Iluska még várhat. Szoktalak látni. Sokszor csak úgy átmész itt köztünk.  Most nem akarom, hogy jöjjenek az Öreg Sanyiék. Nagyon fáj a testem. Senki sem érhet hozzám. Azt hiszem, mégis csak lázas vagyok. Igyunk, az jót tesz. Beteg vagy? Én tudok orvost szerezni, ha akarod. Meg is tudlak tartani, ha el akarnál esni. Öreg Sanyit is elbírom. Pedig az egy mázsás legalább. Májrákom is van, nem sokat jósoltak nekem. De semmi baj. Nem baj. Nem ez a baj. Úgy érzem, most, hogy itt állsz szinte mellettem, minden nehezebb lett. Nem a te hibád. Ha kérhetnék valamit, akkor azt kérném, hogy inkább a szememmel legyen valami.  Menjen el a látásom, romoljon el végleg, csak ne lássam a gyönyörű szemedet és az arcodat. Mert ez most jobban fáj nekem, mint a fekély.  (Elma eltüsszenti magát.) Adnék zsepit, de nincs nálam tiszta, csak egy borotva van a zsebemben. Az kell? (Elma végül el, Szürke Mihály sírni kezd.)

Öreg Sanyi: Ne bőgjél már, bazd meg. Hányszor kell neked elmondani.

Szürke Mihály: Neked meg mitől csurog vér a füledből?

Öreg Sanyi: Ugyan már, miről beszélsz.

Márton: Nagyon elkapták. Most nagyon elkapták.

Szürke Mihály: Kicsodák?

Márton: Én nem tudtam megállítani őket.

Szürke Mihály: Mondjad már!

Öreg Sanyi: Nem bántanának ők engemet, tudják, hogy nyomozó voltam tizenhét évig, van egy Ford Mondeóm is.

Szürke Mihály: Nincsen Ford Mondeód.

Öreg Sanyi: Már hogyne lenne.

Márton: Hagyjad már békén. Töltsél inkább neki tequilát. Nincsen neked szíved?

Szürke Mihály: Ha éppen tudni akarod, akkor nincsen. Nem tudom, mi ütött belém. Itt volt az Ilus néni lánya. Ideges volt, és ettől olyan gyönyörű! A kis vodkákat is kiöntöm magunknak. Én vagyok a Kapitány. Azt csinálok, amit akarok. Különben nekem már mindegy. Nekem már annyi.

Márton: Amíg verték az Öreg Sanyit, addig az egyik kamerázott a mobiljával. Nem hiszem, hogy az szabályos.

Szürke Mihály: Az a nő szabályosan lélegzetelállító. Amikor mérges, akkor belehalsz az egész lényébe. Csak ne nézett volna rám. Értitek? A szeme… a szája… A kurva Istenit neki. 

Márton: No, ne csináljad már, tényleg. Akarod, hogy meséljek neked egy mesét fejből? Megnyugszol tőle. Van nekem vagy egy csomó.

Szürke Mihály: Nincsen neked semmid.

Márton: Akkor a gyerekek miért szeretik, amit mondok?

Öreg Sanyi: Nem szeretik azok. Nem kéne annyit teázni. Mondtam én neked. Nem tudsz odafigyelni. Az, nem kell, aki nem tud odafigyelni.

Márton: Éppen te mondod? Nekem legalább van dolgom. Engem hívnak, hogy legyen ott egy csöves is. Téged mikor hívtak valahová, hogy menjél, mert nélküled nincsen foglalkozás? Megmondom. Semmikor. (Szürke Mihálynak) Rólad meg ne is beszéljünk. Hogy nekem nincsen mesém?! Na, azt mondja, úgy van, hogy az a címe, hogy A legszerelmesebb ember. Mentek, mendegéltek, ketten, nem hárman, mindig csak ketten, egymással, és akkor van olyan is benne, hogy nem beszéltek sokat, csak lépkedtek fűszálról fűszálra…

Öreg Sanyi: Azt úgy nem is lehet csinálni!

Márton: Megkérhetlek, hogy ne segítsél, Öreg Sanyi? Köszönöm szépen.

Öreg Sanyi: Nem kell úgy felfortyanni, no.

Márton: Szóval, mendegéltek, és egyszer csak kilyukadtak valahová, ahol… most nem jut eszembe, hogy hol van az pontosan, de egy szó, mint száz, valahová, ahol vagy az egyikük, vagy a másikuk vitte le a szemetet a nagykonténerbe, és ha nem is boldogan, de éltek, amíg meg nem haltak. Nem úgy, mint te, Szürke Mihály, nem úgy, hanem ők tényleg igaziból csinálták az egészet.

Szürke Mihály: Fogd be a pofádat, vagy nagyon csúnyán szétverem.

Öreg Sanyi: Mi lett veled?

Szürke Mihály: Megváltoztak a dolgok.

Ilus néni jön

Szürke Mihály: Elfogyott, Ilus néni. Nincs több tequilánk. Mindet beöntöttük. Vodkáknak is annyi. Tessék hazamenni. (Ilus néni csak leül, nem szól, mereven maga elé néz, előveszi a pongyolájából a saját üvegét, és leönti az egészet a torkán.)

Márton: Hogy érted, hogy megváltoztak?

Szürke Mihály: Úgy, ahogy mondom.

Öreg Sanyi: Viselkedjél már normálisan, civilizáltan! Én még mindig nem értem, mit mondasz, no.

Szürke Mihály: Akkor majd most megérted, Öreg Sanyi. Téged vernek a rendőrök. Világos? Mártont is. Néha engem is. Te nem tudsz megvédeni senkit. Érthető vagyok? Nézz rá erre a szerencsétlenre (Mártonra mutat). Még, hogy érzékenyítő programok. Kinevetnek minket, és ez tök oké. Nekem olyan szagom van, hogy a patkányok is visszafordulnak. A lányom se akar látni, amíg van bennem szusz. Ilus nénit is elzárják tőlünk, mert egy piás vén picsa. Bocs, Iluskám. Mit mondjak még? Igazságokat akartok hallani? (Ordít.) Nektek nincs olyanotok. Nekem sincs olyanom. És a Fradi is folyton kikap, hiába szedjük a szemetet a stadionjuk elől. Ez eddig tiszta?? (Keservesen sírni kezd.)

Ilus néni: Patyolattiszta.

Öreg Sanyi: Milyen szépen mondják a verebek a magukét.

Márton: Most úgy innék egy teát. Egy angolost.

Ilus néni: A Manyi virága meg éppen nyílni kezdett. Látjátok?

Öreg Sanyi: Hogyne, hogyne. Még én adtam a magokat, no. De nem szabad belőle túl sokat! Tudom az erejét, no, de ne kérdezzétek, hogy honnan. Több dolgok vannak, amikről az emberek nem hisznek semmit. Itt ez a szép sárga virág is olyan. Nektek se kell, hogy legyen mindenről tudomásotok. Álmodni, azt igen. Azt szabad. De mindenkinek csak szigorúan egyet Iluskám.

(Ilus néni leszed négy virágot, sorban kiosztja mindenkinek.)

Szürke Mihály: A legjobb néni vagy te, Ilus néni.

Márton: Egyszer volt, hol nem volt, ott éltek az Aldi szélén…

Ilus néni: Fenékig! (Mind a négyen egyszerre elrágják a virágot.)

 

 

 

HETEDIK JELENET

 

A következő jelenetben, mint A brémai muzsikusok jelennek meg, Brémában. Szürke Mihály Szamárként, Öreg Sanyi Kutyaként, Ilus néni Macskaként, Márton pedig Kakasként.

Macska: Miáúúú, te szentséges Manyi…

Kakas (kukorékolva): Manyivirág! Manyivirág!

Szamár: Hi-jájj, Hi-jájj, mi történik itt?

Kutya: Megmondtam. Több dolgok vannak, amikről az emberek nem hisznek semmit. Indulnunk kell.

Macska: Okos kutyus, szép kis kutyus! És te majd megmondod nekünk, hogy merre az arra, miáúúúú?

Kutya: Dörgölődzés nincs. Utánam!

(távolabbról segítségkérő hangokat hallani, Misi és Elma menekül a zsiványok elől)

Szamár: Mintha...

Kakas: Bajban lennének…

Macska: Egyesek…

Kutya: Megmentjük őket. Méghozzá világhírűen.

Macska (fújva, morogva): Harci állásba rendeződj!

Szamár: Jól elhúzzuk a nótájukat, azoknak a zsiványoknak!

Kakas (miközben mászik fel az állattorony tetejére) Te figyelj már, Szamár, drága öregem, esküszöm felnézek rád. De komolyan! Nótájukat! Hogy mi az ő nótájukat! Kurva jó!

(Elma és Misi rohannak be, mögöttük fekete ruhás alakok, zsivány kinézetűárnyak.)

Szamár: Mehet a pörgőrugás, Kutya?

Kutya: De csak szépen civilizáltan!

Macska: Egészségetekre, nyavalyások! Na, hogy ízlik? Na? Kértek még? Tessék! Nesztek! Nesztek!

Kakas: Mindenkit picsán rúgok! Átkozott haramiák! Ne kelljen fel úgy a nap, hogy ti még Bréma városában vagytok!

(Hatalmas csihipuhi kerekedik. Az állatok ellátják a zsiványok baját.)

Elma, Mihály: Köszönjük! Hálásan köszönjük!

Macska: Szivi, gyerekek! Nem tesz semmit.

Kutya: A kutyafáját, jól megadtuk nekik! Ránk mindenki számíthat!

Szamár: Drága Hölgyem, ne aggódjon, ezek nem jönnek vissza egyhamar. Mi magunk intéztük el. Csak nem pityereg? Büszkén mondhatom Magácskának, hogy…

Kakas: Kukuríkú! Kukuríkú! Kukuríkú!

 

NYOLCADIK JELENET

Zárókép

A színpadkép visszaváltozik az eredetire. A négy test hullazsákban a színpad közepén a virágos bokor tövében. Az előző jelenetből a zsiványok átváltoznak. Most már rendőröket látni, járókelők hangjait hallani, háttérben A bankban nincsen betétem című örökzöld magyar jazz klasszikus szól egy rádióból. Öreg Sanyi ruhája odasétál a járókelők között némán álló Elma mögé, és finoman a vállára teszi a ruhaujját.

Roppant szimpla a lényem,
nincsen semmi igényem.
A pénz nagy dolog,
de nem gondolok rá.

S bár nincs pénzem a bankban,
részem van sok kalandban.
Kérem, egy a fő: a nő hogyha jő,
így szólok hozzá:

A bankban nincsen betétem,
de mégse látok setéten,
hiszen az élet szívem
te véled nagyon szép.

Minek nekem pénz rakáson?
Legyen csak egy kis lakásom,
ahol mi ketten lakunk.
Mi kell, mondd szívem még?

Egész nap otthon leszünk,
és nem veszünk kétüléses kis autót.
S ha néha számlát kapunk,
fogjuk magunk, és bezárjuk az ajtót.

A bankban nincsen betétem,
de mégse látok setéten,
hiszen az élet szívem
te véled nagyon szép.