Balaton László: A sufni

 

 

                                                                                                    Mándy Ivánnak

 

  Valahogy ott maradt.

   Felépült az új ház a régi helyén, nagy ház, emeletes ház, garázzsal, a tetőn napelemekkel, elektromos kapuval. Az udvar nagy részét térkövezték, lebetonozták. A veteményest is. Csak a ház előtt maradt gyep, díszcserjével, sziklakerttel, szökőkúttal. A ház mögött nyugágy, kosárpalánk, szalonnasütő, kutyaház kennellel. És a sufni. Valahogy ott maradt. Valahogy ott maradt a deszkafalú fészer. Az udvar végében állt, mögötte a kerítés. A tető hullámpalából. Vadszőlő öleli körbe, nem fojtja, ruhája. A fehér furnérlemez ajtón vasretesz. Négyszemű kisablak. Illetve csak három, a bal felső kitörve. A háta és a kerítés között tetőlécek, kék műanyag hordó, farönk, egy doboz járólap, két doboz csempe, a karton elázott, a sarkai kirágva. Elhasznált téli gumi is támaszkodott a hátfalnak, már mohás, a belsejében esővíz gyűlik.

  Miért maradt ott?

  Bent megroggyant, kiselejtezett könyvespolc, rajta penészes lekvárok, befőttek, paradicsomszósz. A földön régi újságok, madzaggal átkötve. Napilapok, színes magazinok, divatlapok. Legfelül – a címlapon – három mosolygós lány sétál, összeölelkezve, miniszoknyában, tűsarkúban, testhez simuló, rövid ujjú garbóban. Régi fűnyíró, két kereke kitörve. Ásók, gereblyék, egy kapa. Húszliteres kaniszter alján bor vagy gázolaj. Zöld slag feltekerve. Minden poros, a sarkokban pókhálók. Poros pókhálók. Pöttyös labda, leeresztett focilabda. Kar nélküli, félszemű játék baba. Földbe taposott kártyanaptár, Skála Kópé, 1982. Az ajtó belső felén - félig leszakadt fogason - szürke ballonkabát lóg.

  Miért maradt ott?

 

 

 

Korbuly Ágnes illusztrációival