Balaton László: Kabátgombok

  Már hetven éve jártak együtt meccsre. Először 11 évesen lógtak be a pályára, a háború alatt, abban a zaklatott szezonban, amikor a Nagyvárad lett a bajnok. Csak néhány pengő volt a belépő, de a rongyos nadrágzseb mélyén nem zörgött más, mint néhány kabátgomb. A gombfocicsapat lassan állt össze, még hiányoztak a csatárok. A jegyszedő észrevette a két nyúlánk fiút, és csendőrért kiáltott. A gyerekek felmásztak a falelátó hátsó tartógerendáin, és eltűntek a tömegben. Teltek az évek, ők minden hétvégén ott szurkoltak a mérkőzéseken. Már dolgos családapák lettek, már ki tudták fizetni a jegy árát, mégis nosztalgiával gondoltak a gyerekkorra, mikor a többi városi suhanccal együtt ugrottak át a kerítésen, megvárva a pillanatot, mikor az idősödő, lódenkabátos, micisapkás rendezők nem figyeltek oda, akkor egyszerre nekiiramodtak, hallani lehetett a szövet reccsenését, ahogy az ügyetlenebbek ingujja beleakadt a szögesdrótba.
  Már bérletet vettek, mindig ugyanott ültek a déli lelátón a huszadik sorban, meccs előtt a Kisfüttyösben találkoztak, két kisfröccsöt ittak és rumos kávét. 
  Csak a katonaság tartotta őket vissza a mérkőzésektől, és egyszer - már túl a hetvenen - Guszti bácsi balesete, mikor kifordult a bokája, de akkor is csak egy meccset hagyott ki az öreg, a következőn már ott volt, botorkálva, Flóri bácsiba kapaszkodva.
  Guszti bácsi azon a novemberi, nyirkos vasárnapon is rituálisan készülődött, gondosan megfésülködött, felhúzta szerencsezokniját, először a balt (tizenöt szezonnal ezelőtt egyszer a jobb zoknit vette fel előbb, a csapat hat gólt kapott). Felesége pontosan kiszámolta a fröccsrevalót, megigazította Guszti bácsi sálját, kabátgallérját és megsimogatta férje simára borotvált arcát.
  Mindig Flóri bácsi ért előbb a kocsmába, de aznap nem ült senki a törzsasztaluknál. Guszti bácsi kikérte az italokat, de a kávé hideg volt, a bor a szokottnál is savanyúbb. Az öreg felkelt, kilépett a hűvös utcára, megborzongott. Körülnézett, de csak néhány fiatal szurkolót látott, sörösdobozzal a kezükben, az ellent szidták fennhangon. Hirtelen fagyos szél támadt, Guszti bácsi egyik kabátgombja halk loccsanással egy sáros pocsolyába esett, de nem volt ereje lehajolni érte. Torkát ismeretlen fájdalom szorongatta, a szívét rettegés járta át. Könnyein keresztül csak homályosan látta, ahogy a gomb kacsázva eltűnik a kátyú mélyén. A szomszéd utcában egy rohammentő üvöltő szirénája harsant fel.