Balaton László: Sínek

Az iroda mindkét ablaka kitárva, a huzattól lebegő fehér nylonfüggöny. A vastag, barna sötétitő teljesen elhúzva. A fém függönycsipeszek összetorlódva a karnis végében. Az íróasztalon naptár, július második hete, műanyag tolltartó, elektromos írógép. Félbehagyott megszólítás a befűzött, a széltől reszkető papíron. Az asztal jobb oldalán fekete, bakelitházas, tárcsás telefon. Mellette telefonkönyv, megsárgult jegyzettömb. Az ablakkal szemközti falon Magyarország közigazgatási térképe. A sarokban vas virágállvány. Fonnyadt fikusz és majomfa a cserepekben. Az íróasztal mögött forgószék, előtte zöld fotel, fa karfával, abban én. Velem szemben párnázott, műbőrrel borított ajtó. Barna. Mellette, a falon fémtábla, rajta felirat: K.J. vezérigazgató. K.J. halott, valószínűleg évek óta. Ahogy halott az épület is, a liftgyár évek óta halott. Az irodák üresek. A berendezés széthordva.  Csak itt, a vezérigazgató és a titkárnője irodájában maradtak bútorok. A többi üres. Fehér falak, omló vakolat, lepergett festék, leszakadt függöny, kopott szőnyeg. A folyosón iratkötegek, dossziéhalom. Pókháló a neoncsövek körül. Por, mindenütt por.
 Már félórája gyalogolok, a buszt lekéstem. A városból kivezető út a vasútállomás, majd hosszan, a sínek mellett halad el. Pokoli meleg van. A tornacipőm műanyagtalpa átforrósodott. A járda remeg. A szememet csípi a verejték. A hátamon izzadságcseppek gördülnek. A pólóm varrása hónaljban kidörzsöli a bőrömet. A kerítés kísér, mögötte kiszuperált, graffitis vagonok. Cigány asszonyok szedik a kiszórt szemetet. A sínek mellett vonatgarázs, három mozdony feneke mered felém, egy pont felé igyekeznek, szétállva az origótól. Vasvirág. Piros szirmú virág. Piroska. A járdán döglött rigó. Az árokba rúgom. Oldalról szervizsín torkollik. Rozsdás. A töltelékkövek izzanak, közöttük fű nő, szamárkóró és magonc türemkedik. Apró szikla gördül. Kiállított gőzmozdony magasodik. A kéményén galamb fészkel. A nap a zenitjére ér. A tenyeremet a nadrágomba törlöm. Keresem a házszámot. Még messze a cél. 117, olvasom. 221 az épület, amit keresek. Nagykereskedések egymás után. Amfóra. Felvillan a reklám. Egy férfi raklapot tol a békán, megáll. Cigarettát vesz elő, rágyújt. Megtörli a homlokát. Kék munkásnadrágjába teszi vissza a cigarettásdobozt és az öngyújtót. Megtörlöm a homlokom. Rágyújtok. Kék farmeromba teszem vissza az öngyújtót. Ecetfa, megállok az árnyékában. Két kamion húz el mellettem. Moldáv rendszám. Hűvös szelet hoznak. Még 20 perc, hogy odaérjek. Vastelep. Fekete farkaskutya tépi a rácsot. Visszamorgok. Fogait mutatja. Rozsdától barna munkás lép elő a roncsok mögül. A kutyához vág egy csaptelepet. Szűköl. Elsietek. Kamionmosó. Innen jöttek a moldávok. Román kamionos ül a lépcsőn. A lábkörmeit vágja. Köpköd. A pólóm a hasamra tapadt. Meglengetem. 191. Benzinkút. Benzinkocsma. Gázolajszag. Iszom egy kólát. Izzadt pultoslány. A haja a nyakára tapadva. Zöld egyeningje kigombolva. Finom mellíve nyirkos. Rám mosolyog. Adok tíz forint borravalót. Kacsint. Fekete szemtükrében az elmosódott arcom. 199. Elhagyott diszkóépület. Lapos, beton tánctér. Asztalok, rajtuk felfordított székek. Hosszú bárpult. Leszakadt sörreklám. 219. Már közel. Bútorraktár. Raklapok és két szürke macska. Patkánytetem. 221. A portás felküld. Második emelet, a folyosó végén. Üljön le, behívják.
Neve. Lakcíme. Ez jó, hogy helyi. Kora. 19. Pont jó. Nincs tapasztalata. Alakítható. Lenne itt egy Petőfi-összes, ezüst széllel. Meg Arany, arannyal. Az Ady most nem megy. Elviszi, eladja. Orvosokhoz, ügyvédekhez. Egy bőrönd irodalom. Okosan letárgyalja, itt egy segédanyag. Hetente visszajön. Elszámolunk. Harminc százalék a magáé. A hülyének is megéri.