Balaton László: Születésnap

 

 

 

 

 

  A nyugalmazott irodalomtanár magabiztosan lépett be az antikvárium boltíves ajtaján, egyenesen a leghátsó, már szinte sötétségbe burkolózó polchoz sietett, nem nézett se jobbra, se balra. Mosolyogva emelte fel tekintetét a felső sor barna és fekete bőrkötéses, poros könyvritkaságaihoz. Hónapok óta gyűjtögette a pénzt kevés nyugdíjából, hogy végre megvegye a XVII. századi szerzetesköltő egyetlen kötetét, melyet már évtizedek óta keresett, és teljesen véletlenül talált rá az eldugott, apró könyvesboltban.

  Már hajnalban felkelt, felvette a szebbik öltönyét, pontosan kiszámolta a könyv árát, a pénzt borítékba helyezte, a borítékot zakója belső zsebébe rejtette. Feleségének csak annyit mondott, hogy fontos hivatalos ügyet kell elintéznie, azért öltözött ilyen ünnepélyesen.

 Az antikvárium félhomályában csak hunyorgott vastag szemüvege mögül, de pontosan tudta, hogy a vékony verseskötet a hetedik helyen várja a sorban, egy Krúdy­-regény és egy Tömörkény-novellagyűjtemény között. Csendben számolt magában, ujjaival egyenként simítva a könyvek gerincét. Egy, kettő – a szíve hevesen vert -, három, négy – boldog, meleg érzés töltötte el -, öt, hat… Mutatóujja a levegőt érintette. A hetedik könyv hiányzott! Tarkóján jéghideg verejtékcsepp szaladt alá, térdei megrogytak. Az eladóhoz tántorgott, és remegő hangon kérdezte, hogy mi lett a vágyott könyvvel. A fiatal lány fel sem nézett telefonjából, foghegyről válaszolt:

• Tegnap eladtam. Válasszon valami mást! Annyi ócska, szakadt régiség hever itt.

  Az öregúr kitántorgott a könyvesboltból, a forró nyári meleg mellbe vágta, a szikrázó napsütés elvakította. Lerogyott egy padra, csendes zokogás rázta meg vékony vállait. A pad előtt sokan elhaladtak, azt hitték, csak alszik az elegáns, idős ember. Biztos részeg, gondolták. Csak órák múlva ment oda hozzá egy férfi, aki rögtön hívta a mentőket. Már későn.

  A leves már kihűlt a díszesen terített asztalon, a langyos pohár borban kövér légy fuldokolt, a gyertya tövig leégett az egyszerű csokoládétortán. Az asszony hiába várta haza férjét, csendesen elaludt a fotelben. Törékeny kezével még álmában is simogatta az ölében nyugvó, szépen csomagolt, piros szalaggal átkötött könyvet.