Kántor Zsolt: A szív reflektál az észre (Nádas Péter:A szabadság tréningjei)

 

A szív reflektál az észre

Evidenciák szövete

Nádas Péter: A szabadság tréningjei

Jelenkor, 152 oldal, 2400 forint

            Négy esszé áll előttünk. (Észrevételek, Hírek, Álomháztartás, A szabadság tréningjei). Egy jelentős életmű műhelytitkai. Sőt, annál sokkal több. Elmélkedések a lélek megnyugvásáról az alkotásban. Ahogy a felzavart víz megnyugszik, leülepedik. A szellem meghajlik a gondolat előtt. Még csak nem is koncentráció. Nem erőfeszítés vagy akarás. Hanem szembefordulás a hajszoltsággal. a siettetéssel. Spirituális oldottság. Álom és fantázia egymásba engedése. Mintha a Szentlélek diktálná. Most nem a hús, a vér, hanem a szöveg angyala diktál. Persze benne van a fizikai bizsergés, a karon felálló pihék borzolódása is. Semmi más célja sincs, mint a fény. Önmegfigyelés. Extatikus rendezettség. Az élő irodalom kompetenciájának a bizonyítása.

            Nádas olyan, mint a fa, amelyet megvásárolt a telekkel együtt és beleszeretett. Figyeli a kertet, ahogy őt figyeli az új gazda. Nézik egymást, genezis néz genezist. Jelenség bámul élő élményt és látványt.

            Szókratész, Descartes, Kant, Hegel és Husserl szavait ajánlatos elemezni, mert minden komoly filozófia radikális önreflexióval kezdődik. Ez az oka annak, hogy minden valamirevaló írónak meg kell kísérelnie „egyszer az életben” minden, számára addig érvényes tudás legbensőbb lényegét feltárni, kivesézni. S összerakni, organikusan összeszőni egy új szőnyegmintát, ami kizárólag arra a személyre lesz érvényes, aki nemcsak megismerte ezeket a gondolatokat, hanem fel is használta, be is építette. Nádas Ars Poeticája.

            Heidegger meg Adorno (s persze Nietzsche és Marx) éles kritikája – mely a teljes világot hiányolja egyfelől a tudatot középpontba állító német filozófiából és másfelől a résztudományokká hulló újkori tudományból – kétségkívül lágy részeket talált. Ha a tudat önmagával való belső számvetése és a külső, „objektív” dolgokra irányuló tudományos vizsgálódása azt a terepet veszíti el, amely a teljes lét és az egész személyiség vizsgálatát tűzte ki célul. S ez által a világét. Nádas nem lép ebbe a csapdába.

            A teljes létre irányuló gondolkodás feladása és az abszolút énre vagy éppen a jelenségvilág izolált tárgyára szorítkozás valóban pusztán „nyelv metafizikájává”, az éppen fennálló viszonyok technológiai regisztrálójává teszi olykor az irodalmat. Ezt Nádas érti. S ezért tekinthette a Negatív dialektika Adornója is a „kitörést” a reflexió, az írás szép feladatának: „a világ kimentését a szubjektivitásból” és „visszaadását a tudatnak”.. Nádas ebben nem vall kudarcot

            Olyan ez, mint amikor Epimenidész, a krétai, azt mondja, hogy minden krétai hazudik. Ha állítása igaz, akkor ő maga is hazudott, tehát nem igaz, hogy a krétaiak általában füllentenek, hamis az állítás és ő maga meg téved. Így tehát vannak igazmondó krétaiak, de ez mit sem változtat azon, hogy ő maga, a hírnök megbízhatatlan. Nem próféta tehát Epimenidész, hanem ebben az esetben költő. Mert összesűríti, amit általában tudunk, sejtünk. Hiszen a hazugság voltaképp líra és filozófia. Nádas ennél szélesebbre tárja a vizsgálódások kapuit. Az absztrakciót mindig felerősíti a ránézés áttetsző csomagolása, a megértés celofánja.

            Ennél a pontnál lép be a kontextusba Isten. Amikor rádöbbenünk, hogy bizonyos dilemmákkal szemben tehetetlenek vagyunk természetfeletti tanácsadás nélkül, akkor megalázzuk magunkat az Örökkévaló előtt. Az Íráshoz fordulunk, Isten eszközéhez, mert az út gondolatait a leírt Igén keresztül tehetjük magunkévá. Ez az adott földi lét meghaladásának esélye. Ez már speciálisan Kántor Zsolt értelmezése. De hittel vallom, van benne valami.

            Mi bevesszük a szánkba, amit a Mindentudó, bölcs Isten egyszer már megforgatott a szívében és kibocsátotta a száján át a világba. Olyan igazságok ezek, amelyek tartóoszlopai a látható Univerzumnak. Nádas is tudja az Igét. használja, még akkor is, ha apokrif módon.

            „Jézus pedig felelt nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (János evangéliuma 5. 17.) Tehát a teremtett világ újraírása, gazdagítása nem fejeződött be. Isten dolgozik ma is. Azon tűnődik talán, miként tehetné még jobbá az ember által permanensen lebutított, bűnnel terhelt világát? Leleményességét dicséri a sok új technológiai újítás. Mert Tőle van minden zsenialitás, Ő az a Géniusz, Aki emberekbe helyezi az Ő talentumait. Például Nádas Péterbe.

            A Szellem Intuíciót ad, ami többet ér minden fizikai gazdagságnál. (Ezt én ezúton megköszönöm.) „De eljön az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók szellemben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.” Nádas az életet teszi első helyre ebben a könyvében is. Nem mondom, hogy hívő ember. Másként hisz, mint a felekezetek szentjei.

            Nádas tudja. Ha valami különlegeset akarunk alkotni, Istentől kell bölcsességet, értelmet és lehetőségeket kérnünk. Mert minden Általa lett. Nála nélkül semmi nem lett, ami lett. Az Ige miatt van anyag. Oxigén. Föld. Tenger. Hegyek. Emberi tudat. De a rajta kívüli világrend is Neki van alárendelve. Ő az első illetékes a mi sorsunkban. Nem az állam. Ezt sugallja a szövegek mögötti géniusz. A szerzői „te”. (A szemantikai konzisztencia a textusban egy külön tanulmányt érdemel majd.)

            Nádas legnagyobb regényeiből származó műhelyszilánkok, forgácsok lennének ezek? Ahogy mások fogalmaztak. Biztos, hogy nem!. Ez egy új nyelv. Spirituális idióma. Minden hókuszpókusz nélkül.