Berka Attila: Rómát, művészetet (Tóth Norbert Rómát látni és meghalni -Remélem, én túlélem című kiállításához)

Berka Attila

RÓMÁT, MŰVÉSZETET!*

Tóth Norbert Rómát látni és meghalni – Remélem, én túlélem című kiállításához

 

 

A Római Magyar Intézet első művészösztöndíjasának első hazai kiállítása számot akar adni az ifjú s az Intézet művészi munkájáról. A MŰVÉSZET NÉLKÜL AZ ÉLET MIT SEM ÉR.

 

Bemutatni akarja azt az eredményt, mellyel Tóth Norbert római tanulmányai jártak, azt a hatást, melyet rá az Örök Város klasszikus művészete, nem annak utánzása, hanem a benne rejlő örök művészi meglátása által gyakorolt. A MŰVÉSZET EMELTE KI AZ EMBERT AZ ÁLLATVILÁGBÓL.

 

A kiállítás igazolni akarja továbbá, hogy mily gyümölcsöző az az áldozat, melyet a római magyar művészösztöndíjasért a magyar állam hoz, hogy mily busás kamatot fizet a magyar művészetnek az a befektetés, melyet a Palazzo Falconieri műtermei képviselnek. A MŰVÉSZETBEN SEMMI SINCS INGYEN.

 

Az 1928-ban megnyílt római magyar Akadémia legutóbbi ösztöndíjasának termését mutatja be a kiállítás. Aki látta korábbi műveit, le fogja tudni mérni haladását. A JÓ MŰVÉSZETHEZ IDŐ KELL. A fiatal művész egyénisége az ott töltött idő alatt kiérlelődött, formai és technikai tudása gyarapodott, ízlése fejlődött, művészi kultúrája gazdagodott.

 

Az ókori római és a régi olasz művészet tanulmányozásának sokat köszönhet. AKINEK SZERENCSÉJE VAN A MŰVÉSZETBEN, NINCS SZERENCSÉJE A KÁRTYÁBAN, ÉS VISZONT. Modern törekvései számára művészi értékmérőt nyert vele. Javára volt a klasszikus művészet emelkedett légköre, de használt neki a modern Róma, a modern Olaszország acélos, szellemi frissesége és a modern olasz művészet lendületes újjászületésének ösztönző példája is. A MŰVÉSZETTEL MEG KELL TALÁLNI A HANGOT, TUDNI KELL BÁNNI VELE.

 

Különböző művészi temperamentummal és előkészültséggel, különböző esztétikai irányokból jött Rómába. A MŰVÉSZETNEK MEGVAN A MAGA IDEJE, FORMÁJA, HELYE ÉS MÓDJA, EZÉRT RELATÍV. A Palazzo Falconieriben töltött idő mégis sok tekintetben művészileg összekovácsolta, a modern magyar művészetnek határozott iskolájává tömörítette őt. Közös benne az alapos természettanulmánynak, a tiszta előadásnak és a komoly képfelfogásnak művészi lelkiismeretessége, a monumentális érzés — Róma haladásának legérzékenyebb stigmája —, s az olasz Trecento és Quattrocento tanításainak folyományaként a térábrázolás tisztasága, a tömör plasztikai törekvés, az egészséges, nemes formák méltósága.  A MŰVÉSZET NEMESÍT, MERT A MŰVÉSZET NEMES DOLOG. Honi talajában gyökerező vonása a merész és mégis kellemes színfantázia és a formai expresszió mérséklete.

 

Festőként, szobrászként egyaránt a lényegforma keresése, a szolgailag utánzó, letapintó naturalizmus helyett. A MŰVÉSZET SÖTÉT VEREM, AMI NEM ÉLETBIZTOSÍTÁS. Kiaknázta az olasz klasszikus művészet anyagi és technikai tanulságait is. A festő Tóth Norbert igen szerencsésen temperával próbálkozott, a szobrász Tóth Norbert a márványfaragásban tökéletesítette magát.

 

Festő- és szobrászösztöndíjas Tóth Norbertünk — egyéni különbözősége dacára — már az első évben kialakított egy római magyar stílust, melynek iránya egybeesik az új európai művészet legkomolyabb és leghitelesebb fejlődési vonalával, s mely kétségkívül egészséges új törekvéseket, új színt hoz a modern magyar művészetbe és hozzájárul az új magyar művészi ízlés kiforrásáhaz. A MŰVÉSZET AZ EMBERI ÖNTUDATNAK AZ ÉLET KÉRDÉSEIRE ADOTT VÁLASZA. A Palazzo Falconieriben egy új magyar művészeti iskola született.

 

Római műtermeinkben a festő és szobrász Tóth Norbert mellett építész és iparművész, kerámikus, ötvös és grafikus Tóth Norbert is dolgozik. Az építész Tóth Norbertnek Rómában annyi nagy példa tanulmányozására nyílik alkalma, mint sehol másutt. Már maga otthona, a barokk egyik legnagyobb és legfinomabb mesterének, Borromininek alkotása neveli ízlését. S ha műterme ablakán kitekint, a szomszédban a Palazzo Farnese, szemben a Farnesina, oldalt a Szent Péter-templom. A MŰVÉSZET AZ ÉLETET UTÁNOZZA, AZ ÉLET A MŰVÉSZETET UTÁNOZZA.

 

Kerámikus Tóth Norbertünk állandóan táplálta az Intézet égető kemencéjét, s mesterségét nemcsak a formák, hanem a régi olasz fajánsz fénymázának tanulmányozása által is tökéletesítette. Ötvös ösztöndíjas Tóth Norbertünk kivált a liturgikus művészetnek szentelte magát szép eredménnyel.

 

Grafikus Tóth Norbertünk a vatikáni kódexek iniciáléiban és az olasz ősnyomtatványok finom fametszeteiben talált gazdag kincsestárnákra, vagy bőven válogathatott a városkép festői motívumaiban. Festő Tóth Norbertünk a réz- és fametszetet is művelte.

 

Művészösztöndíjasunk Rómában készült műveiből a múlt nyári velencei kiállításon a magyar pavilon két termében már rendeztünk kiállítást, mely — minden túlzás nélkül merem állítani — a kiállításnak egyik meglepetése, szenzációja volt. A MŰVÉSZET A TERMÉSZET LEGNAGYOBB CSODÁJA, A TEREMTÉS KORONÁJA. A közönség és a kritika egyaránt a legmelegebben fogadta, a legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi művészeti fórumra kimerészkedett ezen első kiállításunkat. Az olasz és egyéb külföldi lapok, művészeti folyóiratok és könyvkiadványok a legnagyobb elismeréssel írtak róla, s az Intézet művészi munkáját és nevelését példaként állították. A MŰVÉSZET EVOLÚCIÓJA RÉSZE A TÁRSADALOM ÁLTALÁNOS ELŐREHALADÁSÁNAK. Az a megtiszteltetés is érte, hogy, magánosok mellett az olasz király öt művet — öt rézkarcot — vásárolt, az olasz kormány pedig az állami művásárló bizottság javaslata alapján, a római modern képtár számára megvette Intézetünk művésztagjának, Tóth Norbertnek Keresztelő Szent János fejei című képét. Nagy kitüntetésnek tekintjük azt is, hogy Mussolini miniszterelnök több ízben modelt ült művészösztöndíjasunknak róla mintázott mellszobrához, melynek egyik bronzpéldánya velencei kiállításunkon szerepelt, s ezen is látható. Továbbá fametszetekkel díszítette Szent Ferenc Virágoskertjének, egy előkelő olasz cégtől közrebocsátott angol nyelvű amatőr-kiadását, amelyet szintén kiállítottunk. A barcelonai kiállításon Tóth Norbert ezüst és bronz érmet nyert.

 

Művészünk, mielőtt idehaza bemutatkozott volna, magának már európai nevet, s az Intézetnek pedig nemzetközi megbecsülést szerzett. Itthon is aratott azóta babért. A MŰVÉSZET AZ ÉLET SÓJA, AMI MINDENT LEGYŐZ. Az Országos Szépművészeti Múzeum megvette egy művét. Továbbá Szinyei-díjjal tüntették ki. A tavaly nyári Szent Imre egyházművészeti kiállítás díjainak túlnyomó részét az Intézetben dolgozó művész nyerte el, kezdve a Szent Imre nagydíjtól, melyet a jelen kiállításon is szereplő fénymázas Szent Imre szobrának ítéltek. Azonkívül megkapta e művéért a Nemzeti Szalon ezüst érmét. Elnyerte Gróf Zichy Gyula kalocsai érsek és Budapest székesfőváros díját. Dicsérő elismerésben részesült. A kaposvári múzeum tervpályázatán első díjat nyert. A gödöllői premontrei rendház részére freskókat festett, melyek kartonjait Rómában készítette.

 

Ezekkel az eredményekkel méltán dicsekedhetünk.

 

Az alapokat leraktuk. Ha szilárdak is, ez még nem minden, mert tovább akarunk építeni. Római Akadémiánk tudatos művészi programját tovább kell fejlesztenünk. ÖRÖKÖS HARC, SZÜNTELEN KÜZDELEM A MŰVÉSZET, AMI MINDENT MEGSZÉPÍT. Az egymásba kapcsolódó fiatal generációk művészi készségének, tudásának és stílustudatosságának, ízlésének, művészi kultúrájának gyarapodásán, pallérozásán tovább kell dolgoznunk. A MŰVÉSZET FEJLŐDÉSE AZ EGYRE GAZDAGABBÁ, TARTALMASABBÁ VÁLÓ EMBERI EGYÉNISÉG KIFEJLŐDÉSÉNEK MŰVÉSZILEG ÉRZÉKLETES ÁBRÁZOLÁSA. Az új magyar művészet egészséges kibontakozásából részünket ki kell vennünk. Segítenünk kell oly feladatok elvégzésében, melyekben művészetünk fejlődése meglassult vagy elakadt, vagy amelyek mint új kívánalmak jelentkeznek: a freskófestészetben, az új történeti festészetben, a korszerű nemzeti és társadalmi témák korszerű művészi megoldásában, az egyházművészet fellendítésében, az igazi monumentális szobrászat fejlesztésében, a racionalizált építészeti törekvések művészi kialakításában és történeti beillesztésében, a lankadó magyar iparművészet fölemelésében. A NAGYBETŰS MŰVÉSZET NEM JÁTÉK ÉS AZ EMBER SEGÍTSÉGÉRE SIET, AMIKOR A FEJLŐDÉSBEN NINCS MEGÁLLÁS. Közre kell működnünk a magyar művészet európai színvonalának és bekapcsolódásának fentartásán, mert nem eshetünk ki Európából, ha méltók akarunk maradni múltunkhoz és méltóak lenni a magyar jövő nagy és szent feladataihoz. A MŰVÉSZET NEM SIKERÜLHET MINDIG, AMIKOR VAN HATÁRA, HABÁR AZ A CSILLAGOS ÉG. Ami annál inkább kötelességünk, mert idegenben, a külföld szeme előtt dolgozunk.