A dívány és díva

Ligeti Györgynek, a Musica ricercata dallamára

Magnetikus cellák nyílnak Artisztikum néni ölében. Belső sűrűsödések keletkeznek benne. Homokfúvás-indigók. Egy partitúra hátlapja. Göcsörtös henger és matt síkok. Billentyűk egymásba csukódása. Tér-csapdák. (Megint Szentkuthy). „A díványra dőlt cselló magától feláll és a zongorán alvó hegedűbe harap.” Ezt a mondatot hallja a befogadó, ahogy a fotelben szunyókál. A motívumok eltörlődnek ugyan, de a futamokat erőteljes akcentussal szavalja egy gordonka. Az érzéki csembaló viszont túl korán abbahagyja. Bűn miatti kárhozatatásként definiálja az időt. „Persze a beláthatatlan temporlitás roppant tömege egyetlen axiómát sem tesz semmissé, de nem is avatja őket súlyossá.” Mondja a díványon heverő díva. A hegedűszóló után lerúgja magáról a mackó mintás plédet. A mondatok úgy közlekednek a levegőég pontjai között, mint a madarak vagy a láthatatlan porszemek. Útjukat csak a felhangzó dallamok értik. S aki délután lefekszik szunyókálni rendszeresen, az kapizsgálja talán, hogy mi benne az üzenet.

Tárlat és lét

Kis fedeles kancsók. Nemességük és mívességük ellenére szóra bírhatók. Ha megbillentjük a tetejüket, dallammal örvendeztetnek. Az asztal mégsem zsibbasztóan klasszikus, nem zsúfoltságot sugall, nincs benne az elegancia mindentudó tolakodása. Csak a szecesszió atmoszférája lengi be. Sok ínyenc nézegeti az evőeszközök tárlóit. Hiszen a sásliliom díszítésű halkések mellett ott virít a tormatartó is. A zsúrkocsin pedig természetesen szamovár. Mellette Csehov szivardoboza. Nyitva. Az ember leülne legszívesebben a bordó székek bársonyos párnáira, de a teremőr mogorván áll. Tilos az ízlelés, a fogdosás. Csak a fantázia bújhat be a teáscsészék alá, hogy megérezze a fehér terítő titkos redőit. De nekünk az is ünnep.

A térképre csöppent vér

A Szellem megköt. Lényében s lényegét lényegíti át. A megszűnést kiiktatja az ima. Történetek gyülekeznek az ima házában. Textus kápolna. „A látvány olyan, mint egy belül viselt amulett.” Esteban Montejo mondata. Az élet egy Nagy Tó. Jó egy kicsit idegenben nézelődni. Sápadt pincérnők, spicces bányászok. Országút. A térdig érő ERŐ. Fű a lábak között. A feddés egy szobor. Elégia-melltű. A pozdorja itt tévedés. Ezt a német trafikot kívül is rendbe kéne tenni. Hárfa fürdik az unikumban a plakáton. A Geometria gyümölcse. Analízis. Forró gravitáció. Belevonz zárójeleibe. Ott fekszem benne, mint egy eltékozolt szám. Egy szövegösszefüggés őriz engem. Az ige testté lett. Mert kezdetben is volt. Istennél lakott egy darabig majd kijött a könyvvásárra. Így született meg a regény.

A konzisztencia-koherencia útvonal

Tandori Dezsőnek

Birtokol az elvont. Éjjeli szavak szállnak a rítus peremére, hogy megértsék a vágyakat. A menés fantáziája. A járás, mint gondolkodás. Thomas Bernhard plakát a villamoson. Letépem és hazaviszem. A szájba bedobott mondat: Jézus Krisztus izgalmasabb minden ünnepségnél. Hazamegyek inkább és olvasom Lukács doktor beszámolóját Athénról, Kappadóciáról. A szellem apokalipszise ki tud bújni az idő szövetén át, mint egy tű, ami beoltja az igét a hús-vér testembe. Bíbelődés-figurák. FRAGMENTUM, véletlen-szilánk. Apró szeminárium, agyi élvezés. A hiány figyelme irántunk. A praxis csak egy alternatíva. Görbe tér. Kő, sárgaréz, selyem, barackmagból faragott szobor. A kép után a képtelenben találod meg. Ahol nincs végesség, a nemlét egy gyűrű, ami a vízben elmerül. Az idő elveszi tőlünk a kérdéseket. És felteszi őket a közösségi oldalra az égben.