Aranyi László: A Nap

A Nap

 

(Tarot, Nagy Arkánum, XIX.)

 

 

             

 

                    Korhadt, lőcslábú, kérdőjellé görbült gnóm

                                  keresi a Temetők Urát. Szarvai között

 

az eleven Naphús korongja.

       Babilon úrnőjét kiterítik. Viaszmerevségű,

csúszkál a bomló testnedvektől síkos

boncasztal tenyerén.

       Kelyhe mozdulatlan jaj, dögszagú üreggé tágult

             

              taplószáj. Tíz Nap az égen, jön Hou-Ji,

                     az íjász, s megszabadítja világunkat kilenctől,

így enyhül a gyilkos forróság… Groteszk krikszkrakszok

 

       kerülnek elő a megboldogult hagyatékából, istenkísértő

       praktikákat sejtet valamennyi. Csőrös retortában csöppnyi,

       békafejű lény ugrál

              a valószerűtlenül világoszöld lében. Proserpina

a szárnyaszegett éjszakák egyikén

       meztelenül bolyong. Megynyíló kripták

között. Kulcs és málló húsú, bűzös haltetem a batyúja.

Gyennyező fekély-rózsák lepik mindenütt, hibátlannak látszó  testére a rothadás rajzolja szigillumait… Fenyőágak törnek, ahogy az agyagszobor ledől…     

 

S visszasomfordálnak helyükre

       a Hou-Ji által lelőtt Napok. Mind a kilenc…