Bak Rita: Félelem

 

 

 

Félsz még, te könnyelmű?

Kenyér és egy kanál bor.

Képzeld  el, a paradicsomban vagyunk,

kényelmesen ülünk a felhőkön,

onnan minden látható.

Minden, amit felhalmoztunk, elajándékoztunk,

felspájzoltunk,

alulról ragyogni fog,

mint madarak vasürüléke.

A büszke angyalok, ezek a nem nélküli babák

epével, azúrmézzel keverednek,

és finom, rózsaszín gégéjükön

lefolyik az aranynedű.

Néma és szófogadó leszel, gyenge és kicsiny.

El fogod felejteni, kit kívántál és ki voltál

elfelejted a szörnyű várost,

ahol együtt éltünk.

Érzel még félelmet?

Én elidegenedettséget, keserűséget érzek.