Balaton László

 

Represszió

Verset akartam írni vasárnap hajnalban
vagy legalább a regényt folytatni
de az első betű leütése előtt görcsbe
rándult a gyomrom, az írás gondolata is
elborzasztott, aztán valamit gépeltem
egy vadcseresznyefáról, bolgár konyak
és gázvezeték, egy katonai derékszíj,
csak ennyi, amit ki tudtam préselni
magamból
hogy aztán rögtön kitöröljem
semmi nyoma ne maradjon
az inkriminált vasárnap hajnalnak
A lakótelep alszik, a szomszédok csendben
a madarak sem ébredtek még fel,
csak a negyediken köhög valaki
már félórája, aztán öklendezik is
a második cigaretta és a harmadik pohár
után a gyomra megnyugszik, végre felszakad
a hajnalra lerakódott elfojtás, irigylem
a görcs nem oldódik, az a nyomás
a gyomorszájon már örökre ott marad

 

 

Jáspis és karneol

a látás képességét megkaptuk
a színelátás várat csak magára
mégsem vesszük észre azt
amiben orra bukunk, a gerendát
sem, csak azt a hegyes szálkát
a köröm alatt, a szembe szúrva
tükör által homályosan, füstön
alkoholgőzön át, szilákon szűrt
fénypászmán keresztül
csak a negatívot, a fonákját
nem a ragyogó jáspist és karneolt
a smaragd zöld szikrázását sem
a trón ragyogása nem vakít
csak a zsámoly a láb alatt
a legyőzött angyal utolsó
sikítása, a halálhörgés
halkuló moraja
éget el

 

 

Üzenet Bécsből

H.A. emlékére

egy évvel előtte írtál nekem
nem kommentben, hanem privátban
egy rövid posztomat dicsérted, hogy
úgymond
kattan az élet-képeken a zár, és tetszett
neked, hogy a holló a kulcsfigura
és ez milyen fura, mert 25 év alatt
csak egyszer beszéltünk,
(négy évig mindennap annak előtt
még azt is kielemeztük, mert el akartad
mondani, hogy értsem meg, semmi baj
nincs azzal, hogy beleszerettél a csajomba)
de nem emlékszem semmire
csak a zöld ballonkabátodra
mert részegek voltunk
mindketten, de nagyon örültem neked
miért arra az egyetlen tárcára reagáltál
és semmi másra, miért nem
vettem észre, hogy bajban vagy,
hogy, úgymond
kattant a zár, fekete madár szállt feletted
pont egy évvel azelőtt írtál először
és utoljára
hogy kiugrottál a tizedik emeletről