Barasits Zsuzsanna: Rontás

 

Jegesek a napok, ridegek a szavak,

akik fagyasszák, súlytalanok,

akik mondják, rontók,

a didergő mára, mázsát rakók.

Vesztes jelent, vesztes múlt takar,

vesztes jövőt idéz, 

a kapaszkodók makacsok,

a fojtogatók, elorozzák a levegőt.  

Elvesztegetik a mindennapokat.

 

Egy-egy merész lélek,

hiába próbálkozik, hiába kiált,

ebben az üres világban,

a hangjuk elveszik.

A sok balga, kórusban lenyomja,

parancsra tapossa,

maradjanak örök vesztesek,

nem szégyellik,

alamizsnáért eladják a lelküket.

Nem tudják, mit tesznek,

nem csak jelent,

a jövőt is elvesztegetnek.  

Őnekik a jövő szekerén,

nincs helyük,

azokat pedig, akik azt húznák,

nem engedik, útjukat állják,

az út szélére terelik.

A didergő mára mázsát rakók,

súlytalanok, mégis rontók.