Cséby Géza versei

 

 

Fecskék ülnek…

 

Fecskék ülnek

a villanydrótokra.

Erdőben sikolt

a fűrész,

csattog a fejsze.

Ez év is lassan elköszön.

Hó fedi be az erdőt

és a berkeket,

álmos völgyekben

kémény pipál.

Elkél a kabát,

így is fagyosan didergünk.

S a tűznél,

melyet

oly rég akarunk meggyújtani,

nedvesen serceg a gyufa….

 

(2018)

 

 

 

 

 

Batsányi sírjánál 80 év múltán

 

 

Ahogy errefelé mondják,

szegrül-végrül,

jó Anna révén,

rokonok is volnánk.

De nem csak ezért

sirattunk el és gyámolítottuk

hamvaid tapolcai hazatértét,

kerek 80 éve.

Maroknyi hamvát a költőnek, hősnek,

száműzött honfinak,

és Gabriellának.

Azt is mondják, szép ember voltál,

s ha nem csal Kininger és Füger képe,

poéták közt a legszebb magyar.

A gimnázium Festetics városában,

hol Proplich megelőzött

egy kurta versikével,

Juranitsot adta neked,

 a tudós, okos papot,

ami fontosabb ennél:

ifjúkori pajtást,

kivel együtt  vettétek be

Szent Mihály hegyét,

remetét keresve

az omló kápolna dombjának

cserszömörcés oldalán.

Juranitsot, barátot.

Ő, Kufstein, Spielberg után

sem félt Linzbe küldeni leveleit.

És elsiratta Gabriellát,

és siratott téged is

midőn egyedül maradtál

a Róma alapította Lentiában,

egyedül, önmagaddal.

Meg sem várva

a hősi forradalmat…

 

Itt állok sírodnál.

Gyertyát gyújtok, Neked és Gabriellának.

 

Az esteli csendben

őszi leveleket forgat a szél…

 

 

(2014)