Tóth Imre Humán transzport c. verse nyomán
 

üvegek vagyunk egy növényházban

és közel az ablaktisztítás
egyre kevésbé érvényesek a kamrák
mert üresek és a karmák
mert összekarmolják az embert
az asztal felállt az asztaltól
ahol idáig ült és most táncot jár
befejezte a játékot
amit még el se kezdett
de az örökkévaló még nem akar véget érni
kérdezte is az elhagyott növényházból
kiáramló meleg levegőt
hogy elvihetnek-e pár növényt
vagy legalább pár üveget
az örökkévalónak akinek névnapja van
a haldokló lépcsőházi ablak
utolsó lélegzete
változást hozott a házban
az újraélesztést senki nem kezdte meg
az asztal már fent ült a buszon
rég eltáncolt a buszpályaudvarig
azt mondta szövegszerkesztők vagyunk

vagy üvegek egy elhagyott növényházban
üres üvegek
mert immár kiüresedtünk