Debreczeny György versei
eljövetel
Tóth Imre nyomán
úgy kellett volna hagyni mindent
ahogy volt
ott abban a lakásban
emlékszem a csillagos égre
az istenkirályok városa fölött
apám is ott van kezében cigaretta
az angyalok lezuhantak a fákról
fekete napkorong a horizont felett
amit gondoltam nem vált valóra
egy alföldi vasútállomáson
az akácfa alatt Buddha megvilágosodik
tűzoltók oltják el a Tűzbeszédet
megtörténik az eljövetel
a kardinális az ablakhoz lép
lassan lehúzza a vécét
*
láthatatlanná kellene válnom
amikor feljön a felejtéscsillag
pedig csak belülről vagyok szabálytalan
a mennyország elesett
most tavaszt játszik a tél
keresd a másik részedet
nem tudom melyik házból jön elő
a vörös csontvelő
nem tudom mi az ami ideköt még
felejthetővé kellene válnom
amikor feljön a láthatatlan csillag
vajon megszülettem-e már?
ülhetnék az angyallal a kertben
Tóth Imre nyomán
hányféle hadsereg vonult már be a temetőbe
szétszórt betűk hevernek a tankok sírjai közt
az emberek tudják mi a szeretet
hajnalban fémgyűjtők érkeznek a temetőbe
kerülnöm kellene mindent lehetnék ördögkerülő
vagy ülhetnék az angyallal a kertben
vajon miféle hatalomnak lesz fel- vagy letámadása?
keresem tovább másik részemet
nem tudom hányadika van és talán jobb is így
csak létező és nem létező dolgok vannak
ez már az utolsó felvonulás és úgyis tűz emészt el mindent
tűz tűz tűz a nagy kalpatűz vagy baráti tűz