Demény Péter versei

Demény Péter

Ruhák

 

Télen téli ruhát visel

az ember –

de mért nincs 

múltruha? Sokkal könnyebb

lenne minden, merem állítani.

Egész szekrény őrizné

a múltat, meglenne a

kedvenc sálam, sapkám,

kiábrándulásom. Főleg magamból,

azok külön polcot foglalnának el.

Így csak a klímaváltozás

meg a többi. Tiltakozom

az évszakok nevében.

 

Berzser

 

A tűrhetetlen tűrhető,

de mégis kifogy az erő.

A hajlítható hajthatatlan

többé már nem lesz mérhető.

 

Néztem magam furcsa tavakban,

fogva tartott a bűverő.

A mélyben magamra akadtam,

mint magát-néző év-evő.

 

Ahol én voltam, ott a hullám

megremegett, kvarcóra nullán,

békés-békétlen ellevő.

 

S közel került hozzám a hajdan

egy bús-berzsenyis pillanatban,

mai-holnapi verselő.