Demény Péter versei

Sors

 

Gondolkodom a sorsodon,

te öngyilkos merénylő:

vállalsz minden megaláztatást,

szamarat, árulást, koncepciós pert,

megfeszítteted magad a te Istenedért,

és mindezt csak azért, hogy

megváltsd a világot, és

hogy utánad haljunk

a hitkeresésben.

 

 

 

 

Barát

 

Harsányan a nyakamba

borulsz, ha meglátsz, és

én még hinnék is az örömödnek,

ha nem látnám a művirágaidat

és a romlott barackjaidat.

 

Így csak megvonom a vállam,

és visszafogottabban üdvözöllek,

végül is tényleg kollégák voltunk,

lapokat alapítottunk, buliztunk

és bolondultunk ----

 

de már nem sokáig.