Dezső Márton versek

Croissant helyett

 

Paradicsom? Itt valaha sávok voltak, az autók

olcsók, rozsdásak és gyorsak, körülötted szuszogó emberek,

kezedbe temeti fáradt szüleit egy gyerek, közben

biciklisek súrolják a hátad, nem ember, már csak kabát vagy

 

az emberen, emlékezz erre, mikor lábszáraikra

csavarodva magadra veszed az elhagyottakat: a várost,

a sehol sem jelzett síneket, utcák páros oldalát,

ahol már rég nem szorulnak ritkításra se járatok, se fák.

                                                                     

Ott vagy a cár bizánci vágású rettentő szemében,

mikor nyakára tekeri palástjának zsinórjait éppen,

és kéz a kézben léptek vízköpők szeles homlokára,

hála, mindenek felett és alatt is hála!, mert április van

 

egy senkié-, seholse-április, és nem lepődsz meg azon,

hogy elázott croissant helyett élőket vet partra a Duna,

nagyapáink (bak)lövéseinek képes albuma; itt

süllyedsz el és buksz felszínre te is, csillámló arccal

 

a Napnak, akár az árnyék vonul alattad és ér partot a többi
szerzet, ahol takaróba bújtatják a testet; az ázottat, az élőt, a
mégis megismételhetőt, mikor megáll ez az áprilisi délelőtt
az égben, és elmozdul valami a rakpart mindegyik kövében.

 

Adásvétel

 

Magyarázzátok el nekünk
ti elöl- hátul doktorok
miért nem vagyunk boldogok
és hogyan lesz meg a helyünk
mikor titeket kergetünk
kedvünk az úton elkopott
magyarázzátok el nekünk.

 

Ne a kopást - az már tiszta -
hanem a futást felétek
milyen ellentét vagy érdek
nem enged bennünket vissza
hol a nyugtató premissza
magunkra húzni mint plédet
ne a kopást - az már tiszta.

 

Már tisztán látszik: nem kis kegy
hogy nem kedv kérdése hinni
páratlanul tudunk - inni
szavakból, palackból mintegy
vedelve, persze nem mindegy
valami mért ilyen szimpi
már tisztán látszik: nem kis kegy.

 

Ti elöl- hátul doktorok
ringatni magunkat itt van
kéznél a proletár hittan
szédülünk és a gép forog
csináljátok a dolgotok
ne haljunk meg álmainkban
ti elöl- hátul doktorok.

Halványan, de emlékezünk
volt lavór, víz meg volt gyerek
és önteni kész emberek
járnak jobban most is velünk
hurcoljuk puszta ószerünk
Ópusztaszerig meglehet
halványan, de emlékezünk.

 

Eljövetel

           

Érkezése várható volt - szándéka ismeretlen.
Miután a távolság védelmi vonala elesett,
könnyű csónakon küldte előre martalócait.
Most úgy közelít felém, mint hódítók vezére
a felperzselt perifériához.

Nem ágon himbálózó testeket lát,
hanem kitermelhető nyersanyagot.
Fát azokban a fákban is, töretlen erdőt.
Nem remete bölcsek lakhelyét a hegyen. 
Utakat lát oldalában, gyomrában érceket.

A halottak nevében, a fák, a sziklák, 
a bölcsek nevében mit mondhatok?
Sisakja mögött megtérültek veszteségeim. 
Szemében rendeltetésszerűen üzemel a táj.

Hallottam nemzedékem legjobbjait
csikordulni gyalogsági bakancsok talpa alatt,
tábori papként hirdetni végidők evangéliumát.

A tizenkét légió partra szállt, és a láng jelével 
homlokán, mezítlábasan a tizenharmadik.