Dylan Thomas (ford. Góz Adrienn)

A szív múlandósága
A nyersből szárazat csinál; fagyos sírban
Tombol az aranylövés.
A vénák rendszerének pusztulása
Nappallá teszi az éjt; napsugaraiban a vér 
Eleven férget tüzel.

Vakságra inti a csontokat,
amit lát a szem; s ahogy az élet megfakad,
Halál felé halad az anyaméh.

Romlik a szem, fényének
Fele sötét; felderített tenger
Hódít ismeretlen földet.
Vasvillával hányja gyümölcse felét
Az ágyék erdejét adó mag; a maradék
Alvó szélben lassan vész oda.

A hús és csont múlása
Nyirok és szikkadás; szemünk előtt mozdul
Két kísértet, az élő és a holt.

A föld múlandósága formál
Szellemből szellemet; ezek ikerárnyékában ül 
A gyermek, mind, ki született.
A holdat egy mozdulat a napba ereszti,
Lerántja bőrünk rongyos függönyét;
És halálnak adja magát a szív.