Farkas László versei

 

 

Napzuhanás

 

Koszlott égen

Fakó nap szuszog

Tépett szélű felhőkből

Csomókat gyűr a szél.

Magasból alélt madár zuhan

Fák alatt huppanó tetem.

Nyúlt árnyakból

Ébred a sötét.

 

Eltévedve

 

Óriás fák közt fészkelő homály

Bozótba bújó megannyi ösvény-csökevény

A kereső itt utat nem talál

Vastag kérgekbe karcolódik

A maradék remény.

Az avarból holt erdő szaga

Letört ágak, mint megélt küzdelem.

A kilátástalanság maga

E hely, a mindentől félelem.

Napfény itt csak pontszerűn hatol,

S mint csalfa káprázat hívogat,

Hogy talán van út valahol,

Mi elviszi, ki itt ragadt.

De kevés a hit. Elmarad

Az oly hőn várt csoda.

S a sötétben végleg ott ragad

A holt erdő vándora.