Kalász István versei

 

Az írónak kell

 

… a karantén ajtó mögé kell

asztal billenős székkel meg

kell egy ablak a felhőben eltűnő

repülőre kell a másik az autók

közé bújó hajléktalanra hasonlító

közterület felügyelőre

kell még egy ablak amiben havazik és

valaki szívet tapos a hóba

kell az egyik ablakba elszabadult

óriáskerék forgó házak görbülő

szöges dróton egyensúlyozó madarak és

kell hogy a hátsó ablakból lássa hogy

karmesterek a tribünnek beintenek

kell egy kisablak amiből homokvárra

vízsugárral lőnek kell egy ablak ahová

a templomtoronyból isten átinteget

és kell egy ablak amin kihajolva hallja:

valahol a vaksötétben felnevetnek a

szerelmesek.

 

 

Gyarapodó gyűjtemény

 

Fekete madártollat találtam a

lépcsőházban. Felvittem tettem

az asztalon a csészébe.

Abban tartok: elemet jó az eresz

fűtéséhez ha tél végén mezítláb

állok rajta és a tengert nézem meg

van a lapos elem a majd pacemakerhez

van füldugó ha szirénáznak értem jönnek

van a hamis névtábla hogy meg ne találjanak

van az éles kő a tengertől hoztam majd

visszaviszem vagy a síromra kérem…

van a fénykép véngyerekként edénnyel

állok nagyanyámnál vittem vizet surrogó

galamboknak és…

van adóbevallásból hajtott szalvéta

eltompult kés mézragacs morzsagömböc

szárnyas csavar ki tudja mire letörött be

kapcsoló gomb kidobott inghez meg

a bérlet hajnali kávéval az égbe

nézéshez.