Nagy Betti versei

A megyei kórház onkológiai előterében várok

 

Bár volt nagyon pontos időpontom,

ez a várás mégsem zavar, ráérek.

Elolvasok minden hirdetményt,

plakátot, a helyes kórházi viselkedésnek

szabályait, azt, is hogy mikor lesz

rákbetegekért mise a közelben,

meg, hogy segítenek leszokni a dohányzásról,

és hogy a tüdőszűrő a belső kórházba költözött…

 

A beázott vakolat mellett kávéautomata,

mögötte ezt a mozaikcsempét a hetvenes években

a tófeji kerámiagyár szállította, a ZÁÉV meg felrakta.

 

Visszaillesztek egy megmozdult mozaikot a rendbe,

és hátat fordítok a falnak.

 

 

 

 

Ölembe bújik a vihar elől egy labdarózsa

 

Rózsaszínűre öregedett hófehér bája

nyafog, hogy maradjak meg neki még.

Ölembe ejtett fejét simítom,

és súgom: az istenek döntenek, nem én.

 

 

 

 

 

 

 

Vártunk a parton

 

                               Hajnóczy Péternek

 

Tegnap, mi két vén hobó hajnalban ültünk

a járdaszegélyen, vártuk, hogy nyisson ki a strand,

hogy időben elérjük a WC-t, a zuhanyt,

meg a büfét, és lógassuk lábunkat

a kora reggeli hullámokba.

 

Belőled nem lett vén hobó, hiába

is vártalak volna egy hosszúlépéssel

a parton, hogy bukjunk le a hullámok alá,

és fejtsük meg együtt, egy levegővétellel,

hogy most mi van, hogy akkor most mi van?!

 

Belőled nem lett vén hobó,

mert te időben kilovagoltál.