Nagypál István: Állatnyelv

Állatnyelv

 

 

A házadban ülsz, havat söpörsz le az ágyról,

a csillárról jeges víz csöpög és azon gondolkodsz

vajon merre tetted a gyereked pokrócát,

mert magadra szeretnéd húzni, ha már rajta nem

segít és amúgy sem tudod, hogy kihűlt keze

 

a homlokodon felmelegít téged valaha,

de a kazánház újra hangosan kattog,

és a borzalmasan becsomagolt ajándékok

a szobák küszöbén porosodnak és

széttört boros poharak beterítik a folyosót,

 

és az almák, ne felejtsd el az almáidat,

bár nem tudom hol vannak pontosan,

ha rajtam múlna, oda dobnám a kecskéknek,

de a magokat megtartanám, sőt ha idefigyelnél,

most is itt van néhány a tenyeremen,

 

azt hiszem, nincs mit mondanom, talán ennyit

tudok az állatok nyelvén, mosolyognék,

talán mosolygok is, vicsorgok, mint

az arisztokraták és finom mozdulatokkal

elhajtalak. Újra meleg van.