Nászta Katalin: Ha tudom

hogy vagy, Istenem
otthon maradok
de nekem senki nem mondta
vagy ha igen, akkor rosszul 
hát elmenekítettem magunk
az elembertelenítés elől
véltem -  mintha haza -
itt szembesültem 
hogy terved is van velem
nem lehettem már hűtelen
az elhíváshoz, amit kaptam
kiütötted kezemből fegyverem
csak rád hagyatkozhattam
tanulgattam veled a járást
botladoztam
Pál apostolt is kérdeztem volna
de könyvedben mindent megkaptam
elszenvedtem amiket el kellett
kiközösítést, szidalmakat
volt, amiket megérdemeltem
múltam kacatjai csüngtek rajtam
és volt, amire okot nem adtam

most itt állok újból egyszál magam 
nincs tartozásom 
Neked jövök még eggyel
azzal az egyetlennel
hogy visszaadjam

azt kérem, emlékezz meg
róluk, akikért imádkoztam
szeretem őket nagyon
kéréseim vannak, nincs más 
amivel eléd állhatok

2018-02-16-Nászta Katalin