Németh Miklós: Csönd

 

 

Csönd

 

A csönd uralkodik a földön,

a lélek lebeg a vizek felett, atomokra szakadt

testem várják a friss szelek,

én féltem istent, ha egy fűszál meglibbent,

ametiszt golyó gurult jeges gleccseren,

szikrázott a fény, s tovatűnt minden.