Székelyhidi Zsolt: Csukó-versek

Csukó

 

Ágyba

az álom

miatt jár.

Hogy

be kell csuknia

a napot.

Zárni

a fényt,

a réteget.

Néha nyitva

maradhat

a szűrődésekkel

teli ablak.

A vöröslő melegben

kitakarózva.

Lenyúló

fonalak

fektetik halovány

hintakarjaik.

Egy álom

az ember.

 

 

 

Bálnák

 

Napkeltekor

hallak

a bálnákkal.

Csobbanásokként

a hullámverésben.

Napkeltekor

a bálnák

felúsznak

a mélyből

lélegzetvisszafojtva,

mielőtt

a horizontra,

a hosszában kifeszülő

sötétkékbe.

Áteresztem

magam a szélnek,

ráülök

a habos homokra,

átitasson

vízzel.

Feszült fülek,

forgóhullám,

ráfordulok

a kékre.

Téged

a hullámzás ad,

ritmust a homok.

Holmi

hullámhab.