Szamosbecs

 

Mályvák közé ültettek,

hogy el ne dőljek,

kipárnáztak,

gumifigurákat tettek

az ölembe,

egy éves voltam,

amikor a Nagy Árvíz

elmosta egész Becset,

helikopterrel mentettek ki,

nekem hasmenésem volt,

aztán lefertőtlenítették

a gumibabákat, mályvát,

apám kéziratait 1970-ről,

kilúgozták az emlékiratait,

és más néven közölték.

 

 

Szalonnázás

 

A szalonnával óvatosan

kell bánni, katonákat vágni,

reszelt fekete retekkel

vagy hagymával

téli estéken napközis teával -

gyerekeknek pálinka

vagy piros bor nem jár -

mielőtt apu elővette volna

a pakli kártyát,

esténként megreszelte

a retket, felkatonázta

a szalonnát, fehérkenyeret,

nagyanyám megfőzte a teát,

anyám csak leült,

négyen katonáztunk,

négyen kártyáztunk,

nagyanyám kivonult

a harctérről a rezidenciájába,

külön kisháza volt

a garázshoz hozzáépítve,

neki nem volt szabad

katonázni-kártyázni,

mert református volt,

apu és anyu ateisták,

mi meg gyerekek voltunk;

négyen katonáztunk,

a szalonnák haptákba

vágták magukat,

mi meg bevágtuk a katonákat,

a retek erős volt, csípett;

zsíroztunk, ez volt a kedvenc játék,

anyu még Böszörményben

tanulta, az apjától leste el,

akkor még csak a férfiak

kártyázhattak, de anyu figyelt,

aztán megtanulta, hogy kell

zsírozni, apu is jól zsírozott,

de a legjobban mégis

én zsíroztam a kártyát

a szalonnakatonákkal,

az öcsém mindig vesztett;

egyszer kint sikankóztunk

az udvaron, és először én

húztam a jégen, utána

ő próbált engem húzni,

de pofára esett, és kicsattant

a szája, ezért aznap este

nem evett szalonnát,

csak sikoltozott,

hogy vérzett a szája;

én zsíroztam a legjobban,

de nem kellett csalnom,

csak az öcsémnek kellett

csalnia, mert nem tudta

elviselni, ha veszített.

Azért kell leírni a történteket,

hogy múlt legyenek.

Azért kell szalonnázni,

kártyázni, hogy legyen

minek múlttá válnia.