Takács Nándor: A várakozás terhe

(a baleset)

Egyedül tápászkodott fel a földről,
mintha senki sem járt volna a közelben.
Az útpadkára ült, s nagy levegőt vett.
Ahogy bordái emelkedni kezdtek,
mellkasába fájdalom nyilallt. A közelben
autó fékezett, valaki megállt fölötte, s ő
beszélni kezdett, mintha kérdésekre
válaszolna. Mellette egy tócsába cigaretta
hullt; nem is sercegett, némán elsüllyedt
a csikk. A férfi egy pillanatig vállára tette
a kezét, majd intézkedés hangjait hallotta,
az apja szájából. Ekkor elernyedtek
izmai, szemét lehunyta, és elaludt.

(az árvíz)

Nagyapja az öklét rázza, apja lehajtott
fejjel áll. Hogy miről vitatkoznak,
bentről nem hallható; talán egy újabb
elvetélt kitörési kísérletről, mely nem
maradhatott titokban. A ház előtt a
kocsiban pattog a túlhevült motor.
A toronyban négyet vagy ötöt kondul
a harang. Az utcán egy asszony rózsákat
cipel a temető felé; magában azon
morfondírozik, mitévő legyen a
csomagolópapírral, hiszen annyi mindenre
felhasználható. A fiú az apját várja.
A falu határában kiöntött a folyó, s ő
szeretné meglesni még napnyugta előtt,
hogyan menekülnek az állatok a víz elől.

(a túlpart fái)

Míg a töltésen aludt, a nyárfaerdővel
álmodott. És az elhullott vadmacskával,
ahogy az uszadékról farka vízbe lóg,
miközben az áradó folyó örvényei közt
hajózik a torkolat felé. Kolompok hangjaira
ébredt, s nem hitt a fülének, bár érezte
a zsálya és a murok illatát, ahogy tépték
a juhok. A híd felől mozdony kürtje szólt.
A szerelvény már közel járhatott, mert
izgágaság lett úrrá a vidéken, mintha az
egész ártér a délutáni járatra vett volna
jegyet. A vonat elhaladt, de senki sem
mozdult, csak ő húzta feljebb térdeit.
A túlparton az ágak megremegtek, mintha
ólálkodna valaki a fák alatt. Észrevett egy
lomha alakot, amint kámzsája alól hátra-
hátrafordult, mintha őt figyelné, a megfelelő
pillanatra várva. Lehunyta inkább a szemét.
Zsebkendővel törölgette homlokát. Mikor
újra felnézett, a túlparton már nem járt senki
sem; csupán a facsemeték álltak vigyázzban,
mintha tartanának a kérdőre vonástól. Nézte
őket türelmetlenül, nem tudta, mitévő legyen.

Egy közeli nyárfa hegyén varjú károgott;
vágyakozva nézett a lenyugvó nap után.