Wohner Dóra: Szerelem

 

egy rózsabokor megtöri karóját

a nap felé nyúlik

 

virágként nyílok ki előtted

a védtelenség erejével

 

két kezemmel megnyitom az eget

rugalmas folyosóján hintázom

 

átjáró lelkeink között

bosszúságaimat nem tartom számon

 

tartalak és elengedlek

tartalak és elengedlek

 

otthon vagyok

a te otthonod

 

virágzó rózsa szirmai közé hulló esőcseppek

bosszantó bélszagok

 

a kanapé sarkában

gusztustalan harag

 

föltalálok egy istent*

és imádkozom

 

lelkem kitágul a nap felé

elveszem tőled az örökkét                                                       

 

                                                                                                       * Nemes Nagy Ágnes: Szerelem c. verséből